Tudod, Nana... egyszer egy j�sn� azt mondta nekem: a szentj�nosbogarak azoknak az embereknek a lelkei, akiket �let�nk sor�n elvesz�t�nk. Valahogy r�d eml�keztetett. Az a vesz�lyes aura, pont olyan volt, mint a tied... Mintha ismern� az eg�sz vil�got... Furcsa, eddig nem is gondoltam erre...

Az este utols� fell�p�s�n is t�l voltak v�gre, m�g szerencse, ugyanis a torka m�r teljesen kik�sz�lt. Szerette az ilyesfajta f�jdalmat, mert �r�mmel t�lt�tte el a tudat, hogy megint siker�lt sz�t�nekelni a t�dej�t. Nincs is nagyobb boldogs�g enn�l az eg�sz vil�gon! Sem a szex, sem az alkohol, m�g a drogok sem k�pesek olyan magaslatokba rep�teni, mint ez. A klub h�tulja egy lepukkant r�szre ny�lott. Csom�kban apr� f� z�ldellt, �s mellette egy jobban karbantartott club �llt.
Meggy�jtott egy �jabb cigarett�t, a hamut pedig a f�ldre p�ck�lte. Nem gondolt semmire, mert m�r megtanulta, hogy az eml�kez�ssel csak felszak�tja a m�ltban szerzett sebeket. Citroml� �s v�z, mondta a f�n�ke, �s ne sz�vj egy dobozn�l t�bbet, k�l�nben t�nkremegy a hangod.
A sz�ke par�ka alatt viszketett a feje. A halv�ny f�nyben levette a par�k�t, �s hagyta, hogy szell�zz�n a kopaszra borotv�lt fejb�re. Ez volt az els� dolog, amit a temet�s ut�n csin�lt. Lev�gatta a haj�t. Most �gy n�zett ki, mint az a barom Yasu. A b�rsz�n�t �s a melleit lesz�m�tva, sim�n az ikertestv�re lehetett volna.
Ak�rhogy pr�b�lkozott nem gondolni r�, mindig n�la k�t�tt ki, �s err�l nem tudott leszokni. Eml�kezett m�g arra a m�sik �letre, arra a m�sik id�re. M�r akkor sem volt az az �rtatlan t�pus. Akkor �gy �rezte, elcsig�zott. �gy visszagondolva, akkor m�g fogalma sem volt r�la, milyen is, ha valaki elcsig�zott.
A cigarett�n k�v�l semmi f�ny nem volt az �jszak�ban. Apr� bogarak repkedtek a leveg�ben. Olyan muland�ak... M�gis boldognak t�ntek. A ny�rnak lassan v�ge volt, az �jszak�k egyre h�v�sebbek lettek, hamarosan ezek a f�nyek is kialszanak.

Mondd, Nana... Szerinted tal�lkozunk m�g valaha ezekkel az emberekkel? Tal�n majd k�vetnek minket, �s... v�rnak r�nk.

 - Eln�z�st. - kezdte egy visszafogott, v�kony hang, n�mi angol akcentussal - Azt hiszem, elt�vedtem. El tudn� magyar�zni nekem, merre tal�lom a Riga Grand Hotel-t?
Kif�jta a f�st�t. olyan volt, mint a t�mj�n, keser� �s �des.
 - Menjen egyenesen ezen az utc�n. A bal oldalt lesz, felismerni a piros oszlopokr�l.
 - K�sz�n�m! - mondta a hang vid�man.
Egy elhalad� aut� f�ny�ben v�gre szem�gyre vehett�k egym�st.
Hachi megh�kkent, Nana azonban ugyanolyan higgadt volt, mint mindig. Mindkett�j�k arca megkopott az id� sor�n.
Azt�n felismerte a hangot. Hachi soha nem tudott t�j�koz�dni. Ha nincs valami, amire �sszpontos�that, legyen az s�rga cserepes musk�tli vagy egy piros oszlop, mindig elt�ved.
Az arca meg�regedett. A homlok�n r�ncok, az �lettel teli pillant�s helyett most egy f�radt tekintet mered az arc�ba. H�t � is megtanulta, milyen kegyetlen az �let...
 - R�g l�ttalak, Hachi... - mondta, mik�zben elmosolyodott.
Szinte m�r el is felejtette, hogyan kell csin�lni.
Hachi szemeib�l k�nnyek potyogtak. Annyi �v ut�n is, Nana semmit sem v�ltozott. A l�ny nyak�ba borult, arc�t a doh�nyszag� ruh�ba t�rva, �s csak s�rt.
 - Hi-hi�nyozt�l! Nem tudtam, hol keresselek! Hi�nyozt�l! Hi�nyozt�l! - alig lehetett kivenni a szavait, �gy zokogott.
Nana belet�rt Hachi haj�ba, �s hagyta, hadd s�rjon.
 " S�rj helyettem is... " gondolta " S�rj mindkett�nk helyett... "

Tudod, Nana... ha egyszer mindannyian szentj�nosbogarak lesz�nk, rem�lem, hogy megtal�ljuk egym�st. Azt�n majd ugyan�gy �l�nk tov�bb, mint most. Rem�lem �gy lesz...