n voltam...
Kumiko magnyosan stlt a haj fedlzetn. Tekintete tele volt szomorsggal, s flelemmel.
- „Megint… megint elrontottam. Elszr a templomnl… most meg a tekercs… - egy knnycsepp grdlt vgig az arcn. – Vllalni fogja…”
A magasbl egy kunai csapdott a lba el. Kumiko a tmads irnyba nzett.
- „Ezek meg mit csinlnak?” – a magasba szkkent. Az egyik gerendn Hinamori, s Deidara harcoltak egyms ellen.
- lljunk le! – zihlta a fi. Hinamori letrlte a vt a szja szlrl.
- Mg egy kicsit… - krlelte ertlenl.
- Egsz este edzettnk… pihenned kellene.
- Hagyd csak… majd n tveszem – szlalt meg mgtte Kumiko. Deiara elmosolyodott.
- Kitallom: Uachi alszik, te pedig unatkozol… hm?
- Hah… mirl beszlsz? – krdezte pirulva. – Menj, s pihenj!
Deidara eltnt. Hinamori ejtett egy ravasz vigyot, majd Kumiknak rohant. Kezt klbe szortva tni kszlt, de Kumiko a hta mgtt termett.
- Nyitsnak nem rossz – jegyezte meg hvsen, mikzben lefogta a lny kezt.
- Engedj… el!
- Alig llsz a lbadon. Mirt knzod magad? Hiba erlkdsz, nem jutsz magasabb szintre. Pihenned is kell.
Elengedte Hinamori kezt. A lny lelt a gerendra.
- n csak… segteni szeretnk – mondta halkan. – Nee-chan egyfolytban emszti magt… mindenkivel hvs, s kzben sajt magt okolja a trtntek miatt. Nem akarom… - szembl knnyek trtek el. – Nem akarom ltni, ahogy szenved.
Kumiko lelt a zokogo lny mell. Szomor arca bntudatoss vlt.
- Sasuke meghalt, de nem Nee-chan lte meg! Akkor meg mirt magt okolja? Azt akarom, hogy elrje az lmt… segteni szeretnm a cljban! Ehhez viszont ersebbnek kell lennem, nem lhetk itt ttlenl! Maatsuma… nem ssza meg bntetlenl, hogy gy tnkretette a nvrem lett.
- Nem Maatsuma lte meg… hanem n…
Hinamori felkapta a fejt. Kumiko rideg hangon folytatta:
- Azon az jszakn n kldtem el Sasukt a tekercsrt. Tudtam, hogy kptelen megni Sakurt…
- Nem… az nem lehet…
- n voltam… kt mrgezett dobtt kldtem feljk. Te mgidben megtalltad Sakurt, de Sasuke… addigra sikeresen eltakartottam onnan.
- Sakura… mentett meg tged! A legjobb bartod volt, mindig segtetttek egymst! Mgis… mgis elrultad… hogy tehetted?!
Kumiko gnyosan elnevette magt.
- Egyszer… szksgem volt… ezekre… - szemt kinyitotta. Az lnk, fekete szembogarak helyett kt vrsl Sharingan izzott bennk. Hinamori rmlten htrlt. – Megrte fholtnak lenni… brki holttestt hasznlhatom… s az adottsgait is megkapom.
- Ezt… ezt nem hagyhatom annyiban! – elvette a botjt. – Kuchiyose no jutsu! – a lny mgtt egy farkas termett.
- Amint ltom, ez egy nem mindennapi llatidzs… - gnyoldott Kumiko. Hinamori a farkas fel nyjtotta a kezt. Az llat gazdja karjba harapott.
- … a kis mazochista… - nem sokig gnyoldhatott. Hinamori egy ugrssal kt vllra fektette a nt.
- Ha egy idzett llat megharap, tvehetem a kpessgeit… igazad van… ez tnyleg nem mindennapi llatidzs… - az rbchoz csapta Kumikt. A bot vgt a n mellkashoz nyomta. – rdekes… most nem vagy olyan ers… - a bot vgbl egy penge trt ki, ami tdfte a n testt. Kumiko zihlva az gre nzett.
- Mg… tallkozunk… - suttogta, majd egy srgs fny ksretben eltnt. Hinamori szecsukta a botot, s ezzel egytt a farkas is eltnt a hajrl. Szemvel a tvolt frkszte. Mr ltta a szigetet… a sziget, melyen Maatsuma rejtekhelye fekdt…
- Amint ltom, nem jrtl sikerrel… - jegyezte meg a hang. Kumiko a seb fl helyezte a kezt, ami egy villans ksretben begygyult.
- Dehogynem… megtudtam, hogy mire kpes…
- Kockzatos volt lebuktatnod magadat. Nem gondolod?
- Hm… csakhogy… nem azt mondtam, kinek szolglok… kicsit mdostottam a tervnkn.
- Helyes… most j munkt vgeztl.
- Mi a kvetkez parancs? – lptek zajt hallotta. Az rnybl egy maszkos alak lpdelt el. Testt fekete kpeny bortotta.
- Azt hiszem… itt az id beszllnom a jtkba…
|