A kik�t�ben meg�llt a forgalom. Az �jjel befagyott a tenger. Vastag j�gp�nc�l bor�totta az eg�szet ezzel megb�n�tva a haj�kat.
-    H�lgyem, ma m�r nem indulnak sehov�! – mondta az egyik matr�z.
-    Ugyan… egy kis j�gt�l m�g nem h�tr�lhatunk meg – legyintett Sakura.
-    Ki-ki-ki-ki-kis j�g??? EZ neked kis j�g?! – �rtetlenkedett Kumiko. – Az orsz�g �sszes pingvine itt dekkol! Mire elhajtjuk �ket, hogy l�ket v�ghassunk, eltelik egy �v!
-    Ki mondta, hogy l�ket kell v�gni? Ez t�k�letes gyakorlat egy kezd� Haruno sz�m�ra.
-    Hai! – pattant fel Hinamori, �s utat t�rt mag�nak.
-    Biztos vagy benne? – k�rdezte agg�dva Kumiko.
-    Teljesen – felelte Sakura. – Vagy t�lz�sba esik… vagy semmi sem fog t�rt�nni.
Hinamori k�zpecs�teket form�lt, majd kez�t a j�gre tette. Semmi sem t�rt�nt.
-    Ahogy gondoltam… - s�hajtott Deidara. �t�s�vel cipelhetlek �t titeket a tengeren – a madar�ra n�zett. – Azut�n, hogy megszokta az itteni kl�m�t.
-    V�rjatok m�g… - suttogta Kushina, mik�zben a tengert figyelte. A m�lyb�l valami z�ldes f�ny l�tsz�dott. Sakura arr�bb l�kte Hinamorit. A z�ldes f�ny �tt�rte a jeget. Sakura az utols� pillanatban egy pajzsot vont a csapat k�r�, hogy megv�dje �ket a j�gszil�nkokt�l.
-    Hm… lehetett volna jobb is – jegyezte meg hidegen a n�. Hinamori nem �rtette. Sakura az el�z� nap m�g kedves volt vele… most meg…
-    A fed�lzetre! – ki�ltott fel Karin, �s el�resietett. Juugo lemond�an s�hajtott.
-    Karin… az nem a mi haj�nk – a n� szomor�an b�cs�t intett a luxushaj�nak. – A mi�nk az ott.
Karin rem�nykedve n�zett a haj�ra. B�nat�ra nem olyan volt, mit amilyennek elk�pzelte.
-    E… ezzel a ronccsal akarunk elmenni az orsz�g legfagyosabb r�sz�re?! – akadt ki a n�.
-    I-igaza van Karinnak – rebegte Hinata. – E-e-ebben a hidegben… sz�tesik a haj�.
Naruto ezt hallva lekapta a kab�tj�t, �s Hinat�ra ter�tette. A n� pirulva megk�sz�nte.
-    El�gg� al�becs�litek a J�g orsz�gbeli haj�kat. De mindegy… induljunk! – adta ki Sakura a parancsot. M�r mindenki felsz�llt a haj�ra, de Kumiko csak fesz�lten �lldog�lt. – Odafagyt�l? M�r mindenki felsz�llt!
-    Mi�rt csin�lod ezt? – k�rdezte halkan.
-    Mir�l besz�lsz?
-    A hal�lba sodrod magadat… a t�bbiekkel egy�tt.
-    �k v�llalt�k.
-    T�nyleg… ennyire megv�ltozt�l volna?
-    Semmit sem v�ltoztam. Ind�ts!
-    Nem fogod fel, hogy es�lyed sincs?! Ak�rmennyien is vagyunk, Maatsum�t nem gy�zhetj�k le!
-    Szerinted? Akkor maradj itt… �gyis kell valaki, aki vezetheti a falut.
-    A bossz�… igaz? Pedig pont te mondtad Neki… Azon a bizonyos napon. „Egy olyan dolog, mint a bossz�, senkit sem tehet boldogg�.” Szerinted � az�rt halt meg, hogy megbosszuld, �s ut�na k�rhozottan t�ltsd h�tralev� �veidet? Vagy, hogy Maatsuma v�gezhessen veled, majd elpuszt�tsa a ninja-vil�got? Gondolkodj el rajta!
-    Nem �rdekel, amit mondasz… �n…
-    AZ�RT HALT MEG, HOGY BOLDOG L�GY! H�T NEM �RTED?! – Kumiko arc�n k�nnycseppek folytak v�gig. – Nem akarta l�tni, hogy s�rsz, �s, hogy szenvedsz! Nem akarta a hal�lodat, ez�rt halt meg �!
-    Heh… boldogs�g? Ez… EZ neked boldogs�g?! N�gy �ve… a hal�lba menek�ln�k. Csak �rny�ka vagyok �nmagamnak. Ak�rh�nyszor csak eszembe jut, �r�kig zokogok. Boldog lettem? �lek? Ha j�t akart volna, akkor nem ezt tette volna. El�rult engem.
-    Ha el�rult… akkor mi�rt akarsz bossz�t �llni?
Sakura k�zelebb l�pett Kumik�hoz.
-    Magam miatt… any�m miatt… a csal�dom… neki semmi k�ze ehhez!
Kumiko elindult a haj� fel�. F�l�ton egy megrov� pillant�st vetett Sakura fel�, mik�zben halkan mondta:
-    N�gy �ve figyellek… sosem hi�nyoltad m�g annyira, mint most. Legal�bb annyi tiszteletet megadhatn�l neki, hogy nem h�vod �rul�nak! Ha szereted, �s gy�szolod, m�sok el�tt is szeresd, �s gy�szold! Ezen k�v�l… a L�lek… �gy harcolj, hogy ne hajtsd v�gre a V�r�ldozatot!

Kumiko berohant a kabinj�ba, �s bev�gta az ajt�t. Szem�b�l �ml�ttek a k�nnyek. Keservesen zokogott. Nem tudott belet�r�dni a helyzet�be…
-    Egy kis vita m�g nem a vil�g v�ge – mondta Itachi.
-    Nem arr�l van sz� – szipogta a n�. – Ha megteszi… meg kell �ln�m! Nem �rted?! K�ptelen lenn�k v�gezni vele!
-    Biztosan nem fogja haszn�lni. � is tudja, hogy ez �r�lts�g.
-    Itachi… tudd egy�ltal�n, mi volt abban a tekercsben? Ha tudod is, nem foghatod fel, milyen k�vetkezm�nyekkel j�r, ha esetleg…
-    Nyugalom… - suttogta halkan. – B�zz�l Sakur�ban! M�g egyszer nem fog rosszul d�nteni.
-    Te b�zol benne? – k�nnyes szemeit k�rd�n Itachira emelte.
-    M�g nem tudom… de az biztos, hogy nem akar benn�nk k�rt tenni.
-    N�ha m�r ebben sem vagyok biztos.
-    T�ged sosem b�ntana. Ak�r hiszed, ak�r nem… ezzel a lev�llel nagyon sokat seg�tett�l rajta.
-    Tudsz az eml�krohamr�l?
-    � mondta nekem.
A haj� hirtelen megbillent. Kumiko lez�gott az �gy�r�l, Itachi mell� esett.
-    J�l vagy? – aggodalmaskodott a n�.
-    Persze, minden rendben – hadarta Itachi, majd kirohant a kabinb�l. Kint vill�mok csaptak le az �gb�l. A tenger j�gt�bl�i nekicsap�dtak a haj�nak.
-    Hinamori, Kumiko! F�nypajzsot! – adta ki a parancsot Sakura. Kez�t a haj� k�ls� oldal�ra fektette. Hinamori a m�sik oldalra rohant. – Kumiko, f�nypajzs!
A n� kifutott kabinj�b�l, �s a haj�orrhoz sietett.
-    J�l van. B�rmi is t�rt�nj�k, nem szabad abbahagynunk, vil�gos?

-    Hinata, Sakur��k mit csin�lnak? – �rtetlenkedett Naruto.
-    A chakr�jukkal v�d�r�teget k�peznek a haj�ra, hogy a j�g ne t�rje �t. De… ezt nem �rtem.
-    Mi az, Hinata?
-    Sakura… csak p�r perce van h�tra.
-    Hogy mi?!
-    A chakrak�zpontj�t valami m�s t�lti ki… valami idegen er�… olyan, mintha �lne.
-    �lne?
-    Olyan, mint egy… bijuu… de nem az…

-    H�zz�tok be a vitorl�kat! – kiab�lta Kumiko. – Sakura, minden rendben?
-    Minden rendben, folytass�tok!
-    „Francba… a chakr�ja, �s az a valami m�g nem ker�lt �sszhangba egym�ssal. Valamit tennem k�ne, m�g miel�tt…”
Sakura f�radtan megrogyott. Kumiko ett�l tartott a legjobban.
-    Sakura… hagyd abba!
A n� nem vett tudom�st Kumikor�l. Pr�b�lt m�g t�bb chakr�t kicsikarni mag�b�l. Sz�d�lni kezdett. �tesett a korl�ton, de m�g az utols� pillanatban megkapaszkodott az egyik ki�ll� gerend�ban… �s akkor megt�rt�nt. A nyakl�nc kilazult, �s kihullott Sakura nyak�b�l egyenesen a tengerbe. A n� k�nnyes szemmel n�zett ut�na. Vett egy m�ly leveg�t, �s elengedte a gerend�t. Ment a l�nc ut�n…
A zavaros tengerben alig l�tott valamit. Alig volt ereje �szni, de nem �rdekelte. Ha a tengerbe is fullad, legal�bb a l�nc n�la legyen. A korallok k�zt megcsillant valami. Sakura a f�ny ir�ny�ba kapta a fej�t. M�r messzir�l felismerte a nyakl�ncot. Kezdett fogyni a leveg�je, de nem �rdekelte. Csak a l�nc lebegett a szeme el�tt. Mikor m�r a kez�ben volt, els�t�t�lt el�tte a vil�g.
Teste egyre k�nnyebb lett. A nagy, feh�r semmiben tal�lta mag�t.
-    Meg… meghaltam volna?
-    Nem… m�g nem…
Sakura a hang ir�ny�ba fordult.
-    R�g tal�lkoztunk. Eml�kszel m�g r�m?
-    Apa?
A f�rfi elmosolyodott. Z�ld szem�vel Sakur�t vizslatta, de semmit sem sz�lt.
-    Hol vagyok? – k�rdezte Sakura bizonytalanul.
-    Ez az �l�k, �s holtak vil�g�t elv�laszt� f�ny.
-    Akkor… ezek szerint… �n…
-    Nem… nem halt�l meg. De nem is �lsz.
-    Ezt hogy �rted?
-    N�zz m�lyen a sz�vedbe, Sakura! Nincs olyan nap, hogy ne jutna eszedbe.
-    Szerettem �t…
-    Tudom, ezzel nincs is semmi baj. Csakhogy… nem csak azon a napon tal�lkoztatok, mikor meghalt.
-    Tudom, de… nem �rtem, mi�rt kellett t�rt�nnie.
-    Semmi sem t�rt�nik hi�ba. Pr�b�ld meg magadat t�ltenni a hal�l�n! Ez nem azt jelenti, hogy felejtsd el… � mindig benned fog �lni. Boldogg� tetted �t… �lete legszebb napjait �lhette �t veled. De… nem tud b�k�ben nyugodni, ha azt l�tja, hogy em�szted magad. Csak akkor boldog, ha te is az vagy.
Sakura szem�b�l �ml�ttek a k�nnyek. �t�lelte az apj�t.
-    F�lek kimondani, de… annyira… annyira hi�nyzik! – zokogta. – �s �gy, hogy Naruto itt van, egyre jobban! Nem �rtem, mi�rt t�rt�nik mindez! Sasuke-kun hal�la, a lev�l, az eml�kek, Konoha… csak � tudna seg�teni, � volt az egyetlen, aki meg�rtett!
-    Tudom, Sakura. Tudom, mit �rzel. De ha a sz�ved szerint d�ntesz, a v�g�n minden j�ra fog fordulni. Ha Sasuke nem is t�r vissza, boldog leszel.
-    B�rmit megtehetn�k az�rt, hogy �jra l�thassam.
-    Hm…
A f�rfi m�g mondott valamit, de Sakura m�r nem halotta. Egyre nehezebbnek �rezte mag�t. Kinyitotta a szem�t. �pp abban a pillanatban emelte ki fej�t a v�zb�l. Nem tudta, hogyan juthatott a felsz�nre. Egyben biztos volt: valaki kimentette. Ezt bizony�totta a nyak�ban l�g� aranyl�nc. Kez�t a haj� oldal�hoz tette, tenyer�be chakr�t vezetett. Visszat�rt az ereje… ezt is furcs�llotta. Felm�szott a haj� oldal�n, majd �tm�szott a korl�ton. A vihar m�r el�llt, mindenki b�k�sen aludt a kabinj�ban. �r�kig lehetett a v�zben. De hogyan maradhatott a haj� mellett, mikor az meg�ll�s n�lk�l haladt? Valaki vele volt… �rezte… de ki?