-    J�l van, Hinamori... ez a t�mad�s eg�sz �gyes volt... – ismerte el Sakura.
-    I-igaz�n?
-    A chakr�dat remek�l ir�ny�tod. Ki a mestered?
-    Nincs... senki sem tan�tott. Csak magamat edzem.
-    Ez dics�retes.
Hinamorinak kicsit rosszul esett Sakura b�n�sm�dja. Azt rem�lte, a n� h�gak�nt fogja �t kezelni... de �gy b�nt vele, mint egy egyszer� tan�tv�nnyal.
-    Folytassuk! Most ink�bb csak fegyverekkel t�madok. Pihen�sk�ppen j� lesz neked.
Sakura el�r�ntotta fegyvertart�j�b�l az �sszes fegyver�t, �s egyszerre Hinamori fel� k�ldte �ket.
-    „Ez neki pihen�s?” – �v�r�l lekapcsolt egy kis fekete p�lc�t. Megfogta a k�t v�g�t, �s sz�th�zta, �gy a p�lca feleakkora lett, mint �. A fegyverrel minden egyes kunait, �s shurikent visszavert.
-    Nocsak... ezt m�g nem is mutattad. Mire haszn�lod?
-    H�t... csak szeretn�m majd valamire... de m�g nem lehets�ges.
-    Oh... h�t rejt�lyeskedj�l csak! – a kardj��rt ny�lt. Csak ekkor vette �szre: szok�sos fegyvere helyett Sasuke katan�ja volt n�la. Lecsatolta az �v�r�l, �s a kardot szeml�lte. Hinamori a n� mell� l�pett.
-    Minden rendben? – a n� b�lintott, b�r l�tszott rajta, hogy a k�nnyeivel k�szk�dik. – Mi... milyen volt? – k�rdezte a l�ny f�l�nken.
-    Tess�k?
-    Mes�lj r�la! Tal�n te is megk�nnyebb�lsz...
-    Nem �rdekes... csak egy fi� volt...
-    Ann�l t�bb is... te magad mondtad... k�rlek! Mondj r�la valamit!
-    J�l van... – le�lt egy padra. Hinamori le�lt mell�, �s v�rt. – Mit is mondhatn�k r�la? Egy olyan �rz�st keltett az emberekben, amit nagyon neh�z elfelejteni... ak�rmennyire is len�z� volt... pont azok szerett�k meg, akiket a legjobban megvetett. N�ha �gy �reztem, hogy tudat�n k�v�l is... figyelt r�m. Egyre gyakrabban �reztem azt, hogy sz�m�tok neki valamit. Az nem �rdekelt, hogy minek l�t a szem�ben... �r�ltem, hogy �szrevesz egy�ltal�n. Tudod... boldog voltam, mikor mellette lehettem. �s... amikor mellettem volt... nyugodtabbnak l�ttam... nem tudom, mi�rt – a gondolataiba mer�lve folytatta. – Sosem lehetett kiigazodni rajta... m�gis... l�ttam benne valamit, amit senki m�s nem l�tott. Egy olyan oldala, amit sosem mutatott meg senkinek sem... am�g el nem j�tt velem ide. �rdekl�d�tt ir�ntam... nem akart egyed�l lenni. �s... figyelmes volt... azokban a pillanatokban �reztem igaz�n, hogy... � az... az Igazi Sasuke... �nmaga volt... am�g csak �lt... – egy k�nnycsepp folyt le az arc�n. – Felvette Maatsuma alakj�t... �s �n meg�ltem... hogy tehettem ezt?! Hinamori... mondd meg, MI�RT? – kez�be temette az arc�t, �s zokogott. Hinamori a felh�s eget k�mlelte.
-    Mag�t�l d�nt�tt �gy... nem kell em�sztened magadat a m�lt miatt...
-    Egy Haruno sosem felejt... az eml�kek m�lyen benne maradnak.
-    Ezt tudom, de... ahogy mondtad. Nem csak gy�sz volt az �letedben... voltak boldog pillanataid is. Ak�rh�nyszor a bar�taimra gondolok... mindig a boldog pillanatok jutnak eszembe... �s arra t�rekszem, hogy m�g t�bb ilyen perceim legyenek... boldogs�g... sz�momra ez jelenti az �let �rtelm�t...
Sakura megt�r�lte a szem�t. Kez�r�l levette a keszty�t, �s Hinamorinak adta.
-    Ezt... mi�rt adod oda?
-    �vekig �vott minden egyes t�mad�st�l... itt az ideje, hogy te hordjad.
-    K�sz�n�m – �tvette a keszty�t, �s a kez�re h�zta. Pont j� volt r�.
-    �s... m�g egy kis apr�s�g – �t�lelte Hinamorit. – B�rmi is t�rt�nik velem... mindig a h�gom maradsz...
Hinamorinak k�nnybe l�badt a szeme.
-    �n b�zom benned – szipogta a l�ny. – Biztosan siker�lni fog.

-    Mit keresel, Kumiko? – k�rdezte Itachi.
-    Nem mindegy? Te csak fedezz!
-    Ch... Sakura nemsok�ra haza�r.
-    Hinamorival edzenek. Tuti, nem. �h, itt a kis csib�sz!
Az �jjeliszekr�nyb�l egy kulcsot hal�szott el�. Az �vegszekr�nyhez ment vele, amiben a Harun�k tekercse volt. Kinyitotta a szekr�nyt, �s kivette a tekercset.
-    M�r l�tom! Siess!
Kumiko remeg� k�zzel kinyitotta a tekercset.
-    Ez nem lehet igaz! – suttogta. – Francba! Elk�st�nk! – egy k�nnycsepp folyt v�gig az arc�n.
-    Minden rendben?
-    Nem! Semmi sincs! A pecs�t… feloldotta a pecs�tet!
Itachi nem �rtette, Kumiko mit �rt ez alatt. A n� felemelte a fej�t. Tekintete �res volt, �s semmitmond�… mintha nem is � lenne.
-    A L�lek… a L�lek vissza fog t�rni…
Kez�b�l kiejtette a tekercset, �s a f�ldre z�gott. A tekercs �res volt… Itachi csak ekkor kezdte sejteni, mi volt a tekercsben.