Yomi gondterhelten �lt sz�k�ben.  Semmi m�s nem j�rt az esz�ben csak a bossz�. Mert sz�v�t elrontotta a m�lt. B�r nem l�tszott rajta m�r minden t�relm�t elvesztette. K�v�lr�l csak a h�v�s nyugalom ami l�tszott, de ez csak a felsz�n, bel�l �gette a gy�l�let ,s �lete �rtelme m�r csak a bossz�. T�ls�gosan sok olyan dolog t�rt�nt vele, hogy �gy n�zzen a vil�gra ,mint egy k�ldet�sre. Az a cs�pp j�s�g is ami benne volt m�r elt�nt, s nem maradt m�s a hely�ben mint az eszel�s d�h �s gy�l�let valaki ir�nt akit m�r nagyon szeretne halottnak tudni. �s m�r semmi sem v�ltoztathatott terv�n. Elsz�nta mag�t, hogy saj�t kez�leg v�gez vele �s a legkegyetlenebb m�dszerrel. �s ez a valaki, aki annyira megkeser�tette �let�t nem m�s mint Kurama.
Hiei �s Kithara egym�ssal szemben �lltak, mozdulatlanul. M�g Hiei hat�rozott �s kem�ny, Kitharaban nagy vihar d�lt. Eml�kezett r�, hogy m�r tal�lkozott Hieiiel csak azt nem tudta ,hogy mi is t�rt�nt �s hogy mikor.
 -Bocs�ss meg, de nem eml�kszem ilyesmire. –s�gta halkan.
 - Az lehets�ges. Hiszen amikor �tv�ltozt�l az igazi �ned�  azut�n nem eml�kezt�l semmire. De mond, nem volt m�r olyan, hogy felkelt�l �s nem tudtad hol vagy? Nem t�rt�nt m�r olyan, hogy egy v�res k�st tal�lt�l a dolgaid k�zt �s nem tudtad hogy ker�lt oda?  Nem volt m�r olyan, hogy… eml�kszel valakire de nem tudod honnan, nem tudod mikor tal�lkoztatok, hogy hol l�ttad m�r. Csak eml�kszel r�. Nem t�rt�nt m�r ilyesmi veled? – sz�lt Hiei �s minden egyes sz�t kiegyens�lyozott. Kitharan ekkor �tfutott az eml�k, hogy mikor el�sz�r tal�lkozott Hieiiel. M�r tudta, hogy mikor, hol �s milyen k�r�lm�nyek k�z�tt. Hogy �ld�zte azt aki most a bar�tja. A csapatt�rsa. �ld�zte �t, pedig nem volt r� k�l�n�sebb oka. Vagy tal�n csak meg akarta �lni, semmi ok n�lk�l.
 - M�r eml�kszem. –suttogta. – Eml�keszem r�d �s mindent tudok r�lad. A m�ltadat, a jelenedet �s tal�n m�g a j�v�det is. Imiko. –Hiei nagyon meglep�d�tt „imiko”… .
 - Minek sz�l�tott�l?! T�nyleg mindent tudsz r�lam? –Kithara b�lintott. Hiei �gy �rezte, hogy most m�r v�ge a titkol�z�snak. Egy nap minden kider�l �s ez a nap most van itt. El kell mondania Yukin�nak az igazat. M�r mi�ta titkolja el�le… .
Majd Hiei mint a k�mfor elt�nt a s�t�ts�gben. Kithara k�vette. Majd mindketten meg�rkeztek a templomhoz. Bementek. Legel�sz�r Kuvabara �nel�g�lt arc�t majd a t�bbieket pillantott�k meg.
 - Remek. M�r megint itt van vigyori. M�r megint milyen marhas�got tal�lt�l ki? – kezdte Hiei hidegen.
 - Minek nevezt�l te kis … . Miny� olyat mondok… .
 - V�rj, el�bb kimegyek, majd ha v�gezt�l akkor visszaj�v�k.
 - A pof�tlan! Mi van t�kmag, anyuk�d nem nevelt fel j�l. Egy ilyen aranyos kis k�ly�knek mint te vagy, anyuci mellett van a helye.
 - M�g egy sz�, �s halott vagy! Nem merd sz�ba hozni az any�mat! – sz�lt Hiei v�rfagyaszt�an. Kuvabara tudta, hogy Hiei komolyan gondolta amit mondott.
 - V�rj csak ,t�ki! T�nyleg, ki volt a te any�d? – erre mindenki elhallgatott. Hiei ereiben megfagyott a v�r. Soha nem v�rta volna, hogy pont � k�rdez ilyet. Mit �rdekli az �t?!

 Yukina is ott volt. Hiei lassan fel� emelte tekintet�t. A l�ny k�v�ncsian �s kiss� megszeppenve �lt egy sz�ken. Yusuke aki �pp Kuram�val besz�lt valamir�l t�gra ny�lt szemmel n�zte az esem�nyeket. Kurama m�g mindig ugyanabban a merev tart�sban volt mint azel�tt. Sz�j�t sz�ra nyitotta, de a hangja elveszett valahol f�l�ton. Kithara pedig m�g mindig k�sz�b�n �llt, mint egy szobor. Teljes lett a csend. Bot�n, aki �pp egy alm�t r�gcs�lt, tok�n akadt a falat, s sz�ja m�r nem sok h�j�n a f�ldet �rintette.
De Hiei csak hallgatott, tekintet�t pr�b�lta levenni Yukin�r�l, de nem tudta.
 - Mi van valami rosszat k�rdeztem? –�rtetlenkedett Kuvabara. Senki sem v�laszolt. Hiei h�tral�pett, s egy pillanat m�lva elt�nt, csak egy porfelh� maradt ut�na. Yusuke �s Kuvabara �sszem�ztek. Kurama ,bar�tja ut�n rohant. V�g�l egy erd�ben tal�lt r�.
 - Honnan tudtad, hogy ide j�v�k? –k�rdezte Hiei
 - Nem volt neh�z kital�lni. – v�laszolt fagyosan. Hiei elmosolyodott ami kicsit enyh�tette rideg arcvon�sait.
 - Gondolom az�rt j�tt�l, hogy azzal edd az agyamat, mi�rt nem mondtam el Yukin�nak az igazat. – Kurama felvonta a f�l szem�ld�k�t. Hiei m�g egyszer elmosolyodott. –Beletraf�ltam igaz?
 - Nos, igen. Akkor gondolom azzal is tiszt�ban vagy, hogy v�laszolnod kell a k�rd�semre, imiko.
 - De j�, most m�r te is �gy sz�l�tasz? �jabban �n vagyok Imiko-san, csod�latos.
 - Hogy �rted azt, hogy „most m�r te is”, valaki m�s is �gy sz�l�t?
 - Igen, Kithara. –Kurama nagyon meglep�d�tt.
 - De h�t � honnan tudhatna ilyesmit? � nem tudja a m�ltadat.
 - Kider�lt, hogy m�gis. Mindent tud r�lam. Amikor m�g Raiunnal volt, akkor tal�lkoztunk. Vagy k�tszer hason sz�rt a fekete kardj�val. Most m�r tudom, biztosra, hogy f�lig druida. Tudom, el�g hihetetlen… .
 - M�r mi is tudjuk. –v�gott a szav�ba Kurama
 - Honnan?
 - Amikor megjelent a fekete s�rk�ny, tiszt�n l�tszott rajta, hogy egy druida alkotta.
 - �rtem.
 - Most akkor v�laszolj a k�rd�semre.
 - Nem tudom, hogy mi�rt nem mondtam el. Tal�n az�rt mert f�ltem. F�ltem att�l, hogy ha megtudja elutas�t. �n pedig ezt nem akarom �n csak szeretn�m ha… .
 - Ha?
 - Nem �rdekes. –Hiei elford�totta tekintet�t. – Kurama, nem akarom, hogy h�ly�nek n�zz de szerintem valami elkezd�d�tt. Aminek a v�ge maga a V�g.
 - M�g csak most j�ssz r�? –k�rdezte g�nyosan.
 - Ezt meg, hogy �rted?
 - �gy, hogy amikor Kithara nyakl�nca elkezdett villogni tudtam, hogy valami nincs rendben. K�s�bb egyre ink�bb �gy t�nt, hogy a GDSz tervez valamit, hogy minden�ron meg akarj�k �lni Kitharat. Nem mintha eddig nem akart�k volna de most valami�rt s�rg�sebb lett nekik a dolog. El�sz�r egy r�m�lmot k�ldtek r�, majd velem akart�k meg�letni �s ford�tva. Na meg ott van a fekete s�rk�ny. Valamit terveznek �s nincs vele kapcsolatban valami j� el��rzetem.
 - Van benne valami.
 - Sajn�lom. –s�gta.
 - Mit…? V�rj! –Kurama hirtelen elt�nt. – A rohadt �letbe!
Hiei futni kezdett a templom fel�, hogy elmondja Yusuk�nek mi t�rt�nt. Olyan vill�mgyorsan rontott be, hogy kis h�j�n fell�kte Mukurot.
 - Mukuro, te mit keresel itt?
 - Az elveszett b�r�nyk�mat. �gy eml�kszem tiszt�n �s vil�gosan elmodtam, hogy k�t h�nap m�lva elv�rom, hogy megjelenj n�lam.
 - Mi�rt nem vitt�l vissza akkor, amikor a fekete s�rk�nnyal harcoltunk? Am�gy meg visszamentem.
 - Igen csak azut�n el is t�nt�l. �s amikor a fekete s�rk�nnyal harcoltunk mindannyian megsebes�lt�nk. Ha j�l eml�kszem. Nem igaz? –k�rdezte �lesen.
 - Mindegy! Most nem ez a l�nyeg. Az-az agyal�gyult r�ka, fogta mag�t �s elh�zta a cs�kot �s az a legrosszabb, hogy g�z�m sincs hova ment.
 - Nyom�s! –ki�ltotta Yusuke �s rohanni kezdett. A t�bbiek k�vett�k.
 - � nem j�het, csak bajt hozna r�nk. –sz�lt fagyosan, m�lyr�l j�v� gy�l�lettel a hangj�ban Mukuro.
 - Te nem mondod meg, hogy mit csin�lhatok �s mit nem!- sz�lt vissza Kithara hidegen.
 - Szembe mersz sz�llni az alvil�g egyik uralkod�j�val?!
 - Ha ez most kih�v�st jelent, akkor igen.
 - H�t rendben, de ezt a d�nt�sedet m�g nagyon megb�nod.
 - Azt majd megl�ssuk. Ha �n gy�z�k megbocs�tod a fekete s�rk�nyos �gyemet.
 - Rendben van.
 - Na ne! Kurama lel�pett �s most val�sz�n�leg Yomit ment meg�lni. �s nektek pont most jutott eszetekbe egym�snak esni?! – sz�lt k�zbe Yusuke.
 - Valamikor rendezni kell a sz�ml�t. –v�laszolt Kithara.
 - Akkor kezdj�k!
Kithara �s Mukuro egym�ssal szemben �lltak. Kitharat k�r�lvette a fekete t�z.
 - �rtem, sz�val most m�r az alvil�got is t�nkre akarod tenni, mi? – k�rdezte Mukuro �lesen �s g�nyosan.
 - Tudom mit akarsz, azt akarod, hogy elvesz�tsem a fejem. –sz�lt Kithara �s a magasba ugrott.
El�vette a fekete kardot �s m�ris t�mad�sba lend�lt. Csap�st csap�s k�vetett. Mukuro az eg�sz el�l �gyesen kit�rt, majd egy hat�rozott mozdulattal lecsapott. Kithara sz�m�tott r� ez�rt a magasba ugrott, �m elejtette a kardj�t. Mukuro felkapta a fegyvert, s ezzel csap�st m�rve ellenfel�re. De v�letlen�l lev�gta Kithara nyakl�nc�t.
   A teremben megfagyott a leveg�. Kithara ott �llt Mukuroval szemben. Arc�t nem lehetett l�tni. V�g�l felemelte a fej�t �s Mukurora n�zett. Mukuro l�ba f�ldbe gy�kerezett a d�bbenett�l.
 - Ez nem lehet. –s�gta.
Kithara v�rv�r�s szemeibe n�zett. A l�nynak haja lassan barn�r�l feket�re sz�nez�d�tt. Kithara  elindult Mukuro fel�. Majd hirtelen meg�llt.
 - Keservesen megb�nod m�g, hogy ezt tetted. –sz�lt ridegen. Yusuke �s Kuvabara megborzongtak Kithara besz�d�nek hidegs�g�t�l. Hiei most ismerte fel Kitharaban  kegyetlen �ld�z�j�t. Mukuro sz�lni sem tudott a d�bbenett�l.
 De m�r k�s� volt. Kithara megiramodott ellenfele fel�. Majd Mukuro el�tt alig f�l centivel elt�nt. Mukuro k�ts�gbeesetten n�zett k�rbe. Majd megpillantotta ellenfel�t. M�r k�s� volt. Kithara felkapta kardj�t �s Mukuro tork�hoz emelte.
 - Rendben, megadom magam. De ez…ez lehetetlen. –hangja suttog�ss� tompult. Kithara felvette a nyakl�ncot �s felrakta. Lassan visszav�ltozott.
 - Pedig ez nem az. – sz�lt Kithara, hangj�ban kev�s f�jdalmat lehetett �rezni.
 - Ezt nem �rtem, Kithara, amikor �tv�ltozt�l ut�na nem eml�kezt�l semmire, most meg… -sz�lt Hiei.
 - Tudom ir�ny�tani tetteimet. –v�gott a szav�ba Kithara. - De nem eg�szen, mert valami arra k�sztet, hogy min�l nagyobb kegyetlens�get m�veljek. �n se eg�szen �rtem.
 - Mi volt ez az eg�sz? –sz�lt egy ismer�s hang.
 - Koennma! –ki�ltottak egyszerre.
 - Koennma nagy�r, mit keresel itt? –k�rdezte Mukuro.
 - �, Mukuro, te is itt vagy? Most jelenleg nem vagyok nagy�r.
 - Bocs�ss meg, k�rlek. Annyira sajn�lom. – sz�lt Kithara, hangja szomor�an csengett.
 - Semmi baj, Kithara. M�r �gyis �gy untam, hogy folyton azt kell tennem amit parancsol az ap�m. Most legal�bb szabad vagyok. –sz�lt Koennma �s feln�zett a mennyezetre. – Na akkor most el�ruln�tok, hogy mi folyik itt?
 - H�t… Kurama lel�pett, hogy meg�lje Yomit. Mi is ut�na akartunk menni de Mukuro azt mondta, hogy Kithara nem j�het, mert szerinte csak bajt hozna r�nk. Majd Mukuro �s Kithara egym�snak estek, de Mukuro v�letlen�l lev�gta Kithara nyakl�nc�t �s…�s. Azut�n nem nagyon �rtettem, hogy mi folyik itt. Kithara �tv�ltozott csak most tudta ir�ny�tani tetteit. �s �gy r�t�madott Mukurora �s sarokba szor�totta. Azt�n Kithara felvette a nyakl�ncot �s visszav�ltozott. Azut�n megjelent�l te �s tov�bb m�r tudod. – mes�lte Kuvabara.
Koennma azt se tudta higgyen-e vagy sem.
 - T�nyleg �gy t�rt�nt? –k�rdezte �sszezavarodva. Hiei b�lintott.
 - Koennma, ez a l�ny… Dorov�n ut�dja. –sz�lt Mukuro. Koennma alig hitt a f�l�nek.
 - Dorov�n, az lehetetlen. M�r vagy 17 �ve… .
 - Halott. –v�gott a szav�ba Kithara.
 - Tudod ki volt �? –Kithara nemet b�lintott. –� volt a druid�k hadvez�re a nagy h�bor�kkor.
 - Hogy �rtve a nagy h�bor�kkor? – k�rdezte Yusuke.
 - Erre most nincs id�! Yomi eddig m�r meg is �lhette Kuram�t. –sz�lt k�zbe Hiei �s elindult Yomi birodalma fel�. A t�bbiek egyet�rt�en k�vett�k. Kis id� m�lva el is �rt�k Yomi v�r�t. Kithara egy kicsit lelassult. B�r ismerte az alvil�got �s Yomit is. �gy t�nik Kurama nem hi�ba gy�l�li annyira Yomit. Csak nehogy megint mindent elsz�rjon. B�r Kurama sz�vesen elint�zn� Yomit, nem ez a legnagyobb baja. Yomi csak ideges�ti de nem � a legnagyobb baj.
 - A francba! �r�k! – idegeskedett Yusuke. Majd egy l�v�ssel mint az �r�ket, mint a r�mp�t felrobbantotta.
Berontott az �p�letbe nyom�ban a t�bbiekkel. Majd hirtelen meg�llt k�rben�zett majd �jra megiramodott. M�g egy Rei-gunnal sz�tontva az egyik terem ajtaj�t. Meg�llt. A t�bbiek �rtetlen�l k�vett�k. A teremben megpillantott�k Yomit �s Kuram�t. Yomi egy hatalmas n�v�ny fogs�g�ban, alig egy p�r karcol�ssal. Kurama viszont sebekkel �s v�rrel teli. Kurama Suichi alakj�ban �llt ellenfele el�tt. Majd megl�tta bar�tait.
 - Ne! –ki�ltotta.
Yusuk��k h�ta m�g�tt hatalmas fekete f�st gomolygott. Hiei hamar kapcsolt ez�rt �tugrott Yomi�k f�l�tt. A t�bbiek k�vett�k. Yomi elvigyorodott. Kithara mag�val r�ntotta Kuram�t. Koennma pajzsot vont maga �s bar�tai k�r�. Csak Yomi maradt v�dtelen�l. M�g egy utols� gonosz vigyort villantott Kuram�ra, majd elnyelte a fekete f�st.
 - Kurama, mi volt ez az eg�sz?
 - Hiei, azt hiszem mingy�rt…
 - Kurama!