Majd fel�lltak �s valahogy nagy nehezen elindultak. Lassan mentek ,volt idej�k.

-    Szerinted hol lehet�nk? – sz�lalt meg v�g�l Kithara.

-    Nem tudom biztosan – j�tt az egyenes v�lasz Kuram�t�l ,s k�zben pillant�sra se m�ltatta a l�nyt. Valamin gondolkozott.

-    Kithara, M�rt nem �lt�l meg? –k�rdezte v�g�l. Kithara lelassult. Mindenre sz�m�tott csak erre a k�rd�sre nem.

-     Ne…nem tudom. - sz�lt �s lehorkasztotta fej�t.

Mikor haza �rtek, ki-ki a saj�t �gy�ba, mindketten elgondolkoztak. Kithara egy kiad�s forr� zuhany ut�n lefek�dt. De a k�rd�s lefekv�s ut�n sem hagyta aludni. T�nyleg vajon m�rt nem �lte meg… ? Lehet ,hogy… soha nem tudta meg�lni. Kuram�nak el�g belen�zni gy�ny�r� szemeibe �s a l�lek is megszel�d�l. Nem mintha olyan szigor�  tekintete lenne, de m�gis ,olyan szel�ds�ggel �s gyeng�ds�ggel n�z Kithara szem�be…  .

    M�snap elmentek Yusuk��khez. A szok�sos tal�lkoz� miatt. A t�bbiek m�r ott voltak, Kurama ment  legutolj�ra. A t�bbiek �pp r�miztek.

-     Na, k�sz�ljetek fel, mert bor�tok! – sz�lt Kuvabara.

-     Ne viccelj! Most kezdt�k el! Nem is tudtam kipakolni. – m�ltatlankodott Yusuke.

-     He-he, l�tt�tok, hogy megijedett? He-he. Csak h�ly�ltem.

-     Neked m�r nincs mit h�ly�lni, �gy is el�g h�lye vagy. – mondta Hiei.

-     Fogd be t�rpike!

-     T�rpike? Azt hittem kerti t�rp�nek szoktad nevezni.

-      H�t igen. M�r ahhoz is t�l h�lye ,hogy norm�lisan s�rtegetni tudjon.- folytatta Hiei.

-     Na meg�llj, most olyat kapsz, hogy soha �letedben nem felejted el!

-     Sziasztok. – j�tt Kurama.

-    Szia!

-      Kurama, hol volt�l tegnap? –k�rdezte Hiei.

-     H�t… azt m�g �n se tudom. Kithara itt van?

-    Nem … m�g nincs itt. Nem tudom hol lehet. – v�laszolt Yusuke.

-     Kurama! –v�gott k�zbe Hiei. –mondj el mindent ,hogy mi t�rt�nt  tegnap!

Kurama mindenr�l besz�molt bar�tainak. A t�bbiek t�tott sz�jjal hallgatt�k v�gig. 

     Kithara az utc�n s�t�lt. Arc�t megcs�pte a szok�sos t�li hideg. Kab�tj�ba belekapaszkodott a sz�l. Az utca felt�n�en kihalt volt. Egy l�lek se volt. Egy s�t�t �rny vonult v�gig az utc�n. Kithara gondolkod�s n�lk�l ut�na rohant . Az �rny egyre messzebb �s messzebb vezette. Egy hosszas �r�lt rohang�sz�s ut�n Kithara egy ismeretlen helyre �rt. A csukly�s alak m�r v�rta �t. Kithara felugrott kardj�t ellenfel�be m�lyesztette, a csukly�s alak csak megfogta a kardot kivette a h�t�b�l �s eldobta olyan messzire ,hogy nem is lehetett l�tni. Majd r�n�zett a l�nyra. Ott ahol a szem�t lehetett sejteni csak �gy �radt a hidegs�g. Sz�tlanul de hideg tekintet�vel m�ris kisebb csat�t v�vott ellenfel�vel. Kithara �rezte ellenfele hatalmas erej�t ez�rt megid�zte a fekete s�rk�nyt. Test�t fekete t�z vette k�r�l. A t�z spir�lban ment  felfel� egy hatalmas �l�l�nyt alkotva.

Kitharanak f�jt a hatalmas m�gia �s szellemi, d�moni er�. S�rk�nya fekete ,f�lelmetes �s �ri�si volt. Sz�rnyait m�rgesen csapkodva h�nyta a fekete t�zet. Sz�rnyai hossz�ban akkora volt mint egy nagyobb sportp�lya, bels� r�sze v�r�s volt. Karmai megcsillantak a t�z f�ny�ben ami akkora volt mint egy busz . Szemei v�r�sen villogtak. Fark�t csapkodva m�ly nyomot hagyott a f�ldben. Fogai egy szem�lyaut� hossz�t is k�nnyen utol�rte, �lesek voltak ,mint ezer �s ezer �les k�s. Karmait a f�ldbe m�lyesztve akkora zajt csapott az eg�sz k�ny�k v�zhangzott. Felemelte fej�t �s hatalmasat ord�tott ,s sz�j�b�l �ml� t�z fel�gette a f�kat. A csukly�s alak m�gis rezzen�stelen�l n�zte. Kithara m�r nem b�rta saj�t ereje er�ss�g�t �s hatalm�t. Szem�t lehunyta. El�jult…

Yusuke, Kurama �s Kuvabara Koennm�n�l voltak. Mindenf�le dologr�l besz�lgettek. Egyszercsak Koennma felkapja a fej�t �s a monitorhoz siet. A t�bbiek �rtetlen�l k�vett�k.

-    M�gia. –s�gta dr�mai hangon.

-    M�gia? –Kurama nagyon meglep�d�tt. –Az lehetetlen! A m�gia m�r r�g kiveszett a vil�gb�l.

-   Mif�le m�gi�r�l besz�ltek?- csattant fel Yusuke. �s mit jelent az ,hogy r�g kiveszett? Magyar�zatot k�vetelek vagy lenyomom a cumit a torkodon!

-  Nyugodj meg! –csit�totta Kurama

-  Csak ha megmagyar�zod. –felelte egy fokkal nyugodtabban Yusuke.

-  Rendben. – kezdte .-  Sok-sok �vvel ezel�tt a d�monok �s szellemek m�gikus er�vel is rendelkeztek. De ez csak a nagy h�bor�kkor haszn�lt�k. A m�gia nagyon hatalmas volt �s fel�lkerekedett haszn�l�jukon. Csak egy k�l�nleges d�monfaj tudta haszn�lni: a druid�k. A druid�k f�lreh�z�d�  n�p volt. Arcukat nem lehetett l�tni. Csak egyszer. Amikor m�r semmi es�ly nem volt ,hogy �ldozatuk t�l�lje csap�sukat. Csak akkor vett�k le a csukly�jukat ha mindenk�ppen meg akartak �lni valakit, ha bevetett�k leghatalmasabb fegyver�ket. A m�gia hatalmasabb volt mint a d�moni vagy szellemi er�. De j�val nagyobb kock�zat volt megid�zni is. A druid�k leghatalmasabb fegyvere a fekete vagy k�k t�zb�l alkotott s�rk�ny. Persze vannak m�s s�rk�nyok is, p�ld�ul Hiei s�rk�ny�ban lehet egy kis druidat�z ez�rt is  tudja megid�zni de az � s�rk�nya ink�bb d�mont�zb�l alkotott. Druid�k ma m�r nem �lnek, legal�bbis azt hittem am�g nem csatlakozott hozz�nk Kithara. Sokf�le t�z l�tezik e k�pen  sokf�le t�zs�rk�ny. A Kithara� viszont ink�bb m�gust�zzel telt. Volt id�m megszeml�lni. A v�r�s s�rk�ny ink�bb d�mont�z, nem tudom. Tal�n az�ta megn�tt benne a m�gia. Minden esetre most megid�zte a fekete s�rk�nyt �s az nagyon hatalmas �s puszt�t�. – Kurama komoly �s pontos monol�gja agg�d�sra k�sztette bar�tait.

-Akkor menj�nk. –sz�lt Yusuke olyan komolyan, hogy ez igaz�n meglepte bar�tait. Ahogy Kuvabara csendes, h�ly�sked�s mentes magatart�sa is.

  Kithara kinyitotta z�ld szemeit. Egy sz�khez volt k�t�zve. Egy hatalmas teremben volt. Nagy f�ldig �r� r�csos ablakokkal. Mellette csukly�s alakok tucatjait tal�lta. K�rben �ltek, kerek asztal mellett. Valamif�le tan�cskoz�s lehetett.

      Kin�zett az ablakon. R�m�lten n�zte, amit l�tott. Az � fekete s�rk�ny�val harcoltak a bar�tai, s mellette rengeteg sz�tmarcangolt felismerhetetlen�l �sszeroncsol�dott emberi holttestek. Egy-egy bar�tja s�lyosan megsebes�lt, de m�g �gy is dacolva harcoltak s�rk�nya ellen. �m f�lres�p�rte bar�tait �s �jra nekifogott a megmaradt emberek irt�s�nak. A fekete alakok zavartalanul folytatt�k besz�lget�s�ket. Kuvabara egy meggondolatlan l�p�ssel megiramodott a s�rk�ny fel�, lecsapni k�sz�lt. Azomban a hatalmas �llat lend�tett egyet fark�val ,s Kuvabara a f�ld�n hevert eszm�letlen�l. Majd Kurama t�madta meg de valamennyivel jobban kidolgozott strat�gi�val. �m ez sem volt el�g er�s � is hal�losan megs�r�lt. Yusuke… Ink�bb hagyjuk a t�m�t.

   Hiei mag�nyosan s�t�lt az alvil�gban. K�nnyed l�p�sekkel ,hangtalanul ment. Mukur�hoz igyekezett. �m �rezte, hogy valami vesz�ly van. Vajon mi lehet most az emberek vil�g�ban? Vajon nem-e t�rt�nt valami rossz? Vajon �lnek-e m�g bar�tai? M�r megint a k�rd�sek. A k�rd�sek amelyekre  nem tal�lja a v�laszt. Vajon…? Vajon… . Yukina!- has�tott bele hirtelen testv�re neve. Csak Yukin�nak ne essen baja. Csak tudja megmondani neki az igazat. Mert meg fogja mondani neki. De mikor?  Ha most itt lenne Kurama eddig m�r vagy sz�zszor mondogatta volna ezt neki. Ha �gy fojtatja esk�sz�m ,hogy megfojtom !- felkacagott. –m�r vagy legal�bb annyiszor mondta ezt neki ,mint ah�nyszor k�rte ,hogy mondja meg Yukin�nak az igazat. T�nyleg meg k�ne mondania neki. De…de nem megy. Egyszer�en nem. Nem szabadna ezen r�g�dnia. Kuram�nak van igaza, nem hallgathatja el az igazat.

 Csapong�, �rj�ng� gondolatok addig k�nozt�k, m�g el nem �rt Mukur�hoz. Bel�pett az ajt�n. Az el�szob�ban t�kr�k sorakoztak. K�rbe a fal mellett. Bel�n�zett az egyik d�szes r�m�j� t�k�rbe. Egy ideig b�multa mag�t. S�padt arc�t, karmazsinv�r�s szemeit, �gnek �ll� fekete haj�t, h�lepte fekete k�peny�t. Hozz� akart �rni a t�k�rh�z amikor elt�nt a t�k�rk�pe ,s helyette egy hozz� hasonl� v�r�sen izz� szem� d�mon �lt. karj�n, arc�n ,minden�tt v�r�sen izz� apr� szemek �llta. Csak egy helyen nem: a homlok�n. Hiei aut�matikusan is h�tr�lt egy p�r  l�p�st.

- Hiei! – Hiei azt hitte kiugrik a sz�ve a hely�r�l ijedt�ben.

- K�rlek ne ijessz r�m �gy legk�zelebb.

- Bocs�ss meg, csak l�ttam ,hogy n�zed ezt a t�kr�t. Mindegyiknek m�s ereje van, m�sk�nt mutatja be az embereket, d�monokat �s m�g sorolhatn�m. Ez a kedvencem. Gondolom r�j�tt�l mi ennek a titka. – sz�lt Mukuro g�nyos f�l mosollyal arc�n.

- Akkor rosszul gondoltad. Mi a titka? –k�rdezte a t�zd�mon kiss� g�nyosan.

-  Olyannak mutatja be az embereket amilyenek. Csak vannak k�l�n�s r�szletek, mert minden m�s fura dolognak megvan a maga jelent�se.  Valami baj van? –Mukuro szeme �tsiklott Hiei s�padt arc�ra, f�lelemt�l csillog� szemeire.

- Nincs! T�vozhatok?

-  Nem. –Mukuro tudta ,hogy valami nincs rendben. Hiei egy olyas valaki aki ugyan el tudja fojtani m�sok el�l �rz�seit. De � jobban ismeri. Rideg �llarca nem seg�t neki, mert � tudja az igazat. T�l j�l ismeri Hieit ahhoz, hogy el is higgye, amit mond.

Hiei visszfordult.

- Sajn�lom. –s�gta azzal el is t�nt.

Futott Hiei. Ahogy csak b�rta. Olyan iramban, hogy aki mellet elment az �szre se vette. Nem tudta hova megy csak �szt�nei �s a Jagan vezette. V�g�l Toki�ban �llt meg. A nagyv�ros, ami egy�bk�nt zajos, most felt�n�en kihalt volt. Minden �sszeroncsol�dott. Felismerhetetlens�gig �sszet�p�zott v�res holttestek hevertek. Az ablakokb�l egy-egy megt�rt test l�gott hossz� v�rcs�kot h�zva maga ut�n. A v�ros k�zep�n egy hatalmas fekete �p�let magaslott ki a roncsok k�z�l.

- Mi a francos fene folyik itt? –�rkezett meg Mukuro.

- Te k�vett�l ?- fakadt ki Hiei.

-  M�gis mit k�pzelsz magadr�l?! –csattant fel Mukuro –Ott hagysz enged�ly n�lk�l!

- Mi m�st tehettem volna. Nem engedt�l el pedig tudtam ,hogy valami nagy baj van.

-  P�ld�ul elmondod . Meg�rtettem volna

-   Most m�r mindegy. Nincs id� erre. Egy fekete s�rk�ny puszt�tja az embereket. Nem mintha szeretn�m ezt a n�pet.

-  Egy fekete s�rk�ny?

-  Az, de nem az eny�m. Ann�l sokkal hatalmasabb. –Mukuro ereiben megfagyott a v�r.

-  Tudod mit jelent ez? –k�rdezte megk�v�lten.

-  Nem. Mit? – de erre m�r nem kapott v�laszt Mukuro sz�r�n-sz�l�n elt�nt. –Remek! –mondta �r�nikusan Hiei. Azzal � is elt�nt.

Kithara nem tudta mit tegyen. Ekkor k�t �j alakot l�tott harcolni s�rk�nya ellen: Hieit �s Mukurot. Hieib�l csak egy cik�z� fekete �rnyat l�tott. �gy l�tta Mukuro ereje valamennyivel gyeng�ti s�rk�nya erej�t.

Hiei �rn�j�hez ment.

-  Mit jelent ez? –k�rdezte v�rfagyaszt�an.

-  Tudod ki� a s�rk�ny?

- Igen. Kitharar�.

-  � az �j tag?

-  Igen. Nagyon er�s. Azt hiszem ez az � s�rk�nya.

- Hol van most?!

- Nem tudom. Na ne, te most azt hiszed ,hogy ezt � csin�lta, �nsz�nt�b�l?

- Valami olyasmi.

- Nem, � nem ilyen!

- H�t akkor ezt ,hogy fogja magyar�zni? –Hiei nem v�laszolt.

Tudta ,hogy Kithara sose tenne ilyet. Ekkor a s�rk�ny mindkett�j�kre lecsapott. De olyan iszonyatos er�vel ,hogy mindketten elvesztett�k az eszm�let�ket.

Ekkor Kithara m�r nem b�rta tov�bb. Ez a s�rk�ny mindenkit el fog puszt�tani. M�rpedig � ezt nem hagyja! Perceken bel�l kit�rt bel�le a fekete t�z. Bilincsei elolvadtak, a fekete alakok felsz�ktek. De nem tudtak menek�lni. A fekete l�ngf�gg�ny mindannyiukon �ts�p�rt. F�ls�rt� siv�t�ssal hulltak porba. Csak egyik�k menek�lt meg: a vez�r.

Kitharat elfutotta a m�reg. �gy t�rt fel bel�le a l�ng ,hogy a tan�cstagokat csontig �gette. Majd kiss� lelohadt �s kiugrott az ablakon. Egy kecses szalt�val �rt f�ldet. R�gt�n bar�taihoz sietett. Mind sebes�lten �s eszm�letlen�l hevertek a f�ld�n. Kiv�ve egy valakit: Mukurot. Mukuro nekid�lt a falnak. Kez�t homlok�ra helyezte. Szem�t becsukta. Szeme el�tt lepergett a harc a s�rk�ny ellen. Minden jel arra mutatott, hogy Kithara s�rk�nya m�guss�rk�ny. Kithara pedig f�lig druida.

- Kithara! –�llt fel. Kithara ekkor m�r lent volt. A s�rk�nyt pedig visszaz�rta �nmag�ba.

- Igen? –k�rdezte kiss� meglep�dve.

- Ez a te s�rk�nyod volt? –k�rdezte d�ht�l remeg� hangon. Kithara l�bai a f�ldbe gy�kereztek a f�lelemt�l. Mukuro m�lyen �s �lesen n�zett a l�ny szem�be.

- Igen. –v�laszolta de hangj�ban j�l lehetett �rezni a hat�rtalan f�lelmet. B�r ugyanszinten volt er�ss�gileg Mukur�val. Az �rn� az�rt m�giscsak t�bbet tud.

   De Mukuro nem v�laszolt. Elford�totta arc�t, s szem�vel egy k�rt �rt le a sok halotton. Megcs�v�lta fej�t �s elviharzott. Kithara is ugyanezt tette. Nem tudta elhinni ,hogy ennyi  ember meghalt miatta. Miatta haltak ilyen sz�rny� hal�lt. Miatta van ez az eg�sz. De ez m�g semmi ahhoz k�pest ami t�rt�nni fog.

…

- Kilencezer ember! Mind halott! Fel tudod fogni egy�ltal�n milyen s�lyos k�vetkezm�nyekkel j�t ez?! –d�r�mb�lt Yama kir�ly Koennm�ra. –A szellemvil�g lebukott! Ahogy az alvil�g is. Bizonyosan voltak emberek akik elmenek�ltek �s most mindenre eml�kezni fognak. Tudod mivel j�r ez?! TUDOD?!

- Igen uram! – felet Koennma. Yama kir�lyt kicsit meglepte a v�lasz. – Tudom milyen k�vetkezm�nyekkel j�r! Tudom mi lesz ha az emberek �jra eml�kezni fognak! Tudom! �s tudod mit?! Nem �rdekel! NEM �RDEKEL! Ak�r ki is r�ghatsz! Ki is tagadhatsz a birodalmadb�l! Nem �rdekel! – v�laszolt Koennma �s elviharzott a teremb�l.

…

Kithara �s Mukuro egym�ssal szemben �llt. Mukuro m�rges m�g Kithara meglep�d�tt.

- Rem�lem tiszt�ban vagy vele, hogy most mit is csin�lt�l.

- Igen. –felelte Kithara egyre elhalv�nyul� hangon. Majd lehajtotta fej�t, s csak n�zett a semmibe. Minden az � hib�ja. Legal�bb kilencezer ember halt bele az � felel�tlens�g�be. Nem szabadott volna megid�znie a fekete s�rk�nyt. T�l nagy falat ez neki. Kilencezer �rtatlan ember! Bar�tai meg vannak sebes�lve! Kilencezer ember! Mind az � hib�ja! Csak az �v�.

Yuske lassan f�leszm�lt. A fej�t fogva valahogy nagy nehezen felt�p�szkodott.

-          Hol a s�rk�ny? –k�rdezte

-          M�r nincs itt. T�bb� m�r nem kell agg�dnod miatta. – v�laszolt a l�ny. Sz�gyellte mag�t Yusuke �s a t�bbiek el�tt akik most keltek fel a f�ldr�l. Mukuro m�g mindig sz�r�s szemmel n�zett r�.

-  Mi lett a GDSz-el? –k�rdezte Hiei. –Ugye nem menek�lt meg…

-  Nem. –v�gott k�zbe. B�r ezt az egy dolgot nem sz�rta el. B�r ha jobban belegondol…

- Jaj, ne! –ki�ltott f�l. – A vez�r megmenek�lt! –Mukuro most m�g m�rgesebben n�zett r�.

- Rengeteg �rtatlan ember meghalt! Az alvil�g lebukott! Koennm�t kir�gt�k! A GDSz vez�re megmenek�lt! �s ez egy valaki hib�j�b�l! – kelt ki mag�b�l Mukuro. Kithara �gy �rezte ,hogy most m�g nagyobb k�rt tett az emberis�gben, mint amikor direkt �lte �ket.

- Koennm�t kir�gt�k?! –ki�ltott fel Yusuke. –De mi�rt?

- Mert minny�jatok�rt felel�ss�get v�llalt. –felelte d�ht�l remeg� hangon Mukuro. Hiei m�g soha nem l�tta Mukurot ilyen idegesnek. Tudta, hogy Mukuro nem b�zik Kitharaban  m�gis… . Ez a fekete s�rk�ny nagy bakl�v�s volt a r�sz�r�l.

Majd mind hazacaplattak. Let�rve �s sebes�lten. Kithara m�r azt is feladta, hogy valaki meg fog neki bocs�tani valaha. Sz�vesen helyrehozn� hib�j�t de b�lcsebbnek tal�lta hagyni a dolgot. Nem akarta m�g jobban elbalt�zni. �s ahogy Kurama n�zett r�. Olyan szemekkel mint aki nagyot csal�dott.  Mint aki �gy �rezte m�r senkiben sem b�zhat. Haza�rve minden olyan csendes volt. Mindenki hallgatott. Kithara �gy �rezte, hogy kimegy a szabadba. 

Lassan s�t�lt a term�szetben. A t�l hely�t lassan a boldog�t� tavasz v�ltotta fel. A l�ny sz�ve m�gis puszta �s hideg. A b�ntudat savk�nt marta lelk�t. Nem hagyott neki nyugtot. B�r soha nem kellett volna megt�rt�nnie ennek az eg�sznek. R�gebb b�rmikor megid�zhette a s�rk�ny, akkor amikor m�g Raiunnal volt. Most m�gis… .

- Mond, mi�rt? –has�tott a leveg�be egy ismer�s hang. Kurama volt az.

-  Mit akarsz? –k�rdezte bizonytalanul Kithara.

-  V�laszt. –sz�lt Kurama fagyosan.

- M�r te is kezded?! Nem el�g, hogy az alvil�g egyik uralkod�ja d�h�s r�m, de m�r te is kezded?! Mi�rt nem hagysz b�k�n, legal�bb te. A sz�leimet 2 �ves koromban meg�lt�k, testv�rem nincs �s minden rokonomat lem�sz�rolt�k! Az egyetlen valaki aki meg�rt az te vagy, legal�bb is azt hittem.   De m�r te is ezzel j�ssz. –hangja elhalv�nyult, szemeiben k�nnyek jelentek meg. –Mi�rt gy�l�lsz ennyire? –suttogta k�nnyes arccal. Kurama hidegen n�zett r�. Tekintet�re r�hullt a titokzatoss�g f�tyla. N�m�n meredt a l�nyra. Majd feln�zett az �gre �s m�lyes s�hajtott. Majd tekintete ism�t a l�nyon pihent meg. M�lyen a szem�be n�zett. Szinte gy�l�lettel meredt r�. Majd �tfutott rajta a f�jdalom. De csak egy pillanatra. V�g�l elnyelte az erd� fekete s�t�ts�ge.

Kithara pr�b�lt megnyugodni. Majd �rezte, hogy valami elsuhan el�tte. Majd a f�r�l Hiei ker�lt el�.

- Hiei, te vagy az?! A fr�szt hozod r�m!

- Bocs. –morrogta. 

Hiei v�gigm�rte a l�nyt. Hirtelem egy eml�k rohanta meg elm�j�t. Amikor Az a sz�rny levette Kithara nyakl�nc�t. Az �tv�ltozott valakiv� akit m�r r�gebb is l�tott.

Rohant Hiei ahogy csak a l�ba b�rta. Zuhog� es�ben, fekete erd�ben. Valaki �ld�zte. Tal�n m�g az �jn�l is s�t�tebb.

- Remek- suttogta. –Most m�r az es� is esik.

Most m�r k�zelebbr�l halotta a l�pteket. Ism�t fut�snak eredt. �m �ld�z�je csak suhant az erd�ben. F�radhatatlanul �ld�zte. V�g�l Hiei m�r nem b�rta szusszal.

- „Mit keresel itt?” –sz�lt egy hideg hang a f�k m�g�l. Hiei �gy gondolta, lesz ami lesz. � szembesz�ll vele.

- „Ki vagy?” –ki�ltott a semmibe. De erre m�r nem kapott v�laszt.

 Az erd� m�ly�r�l egy fekete alak b�jt el�. S�t�t csukly�j�nak m�ly red�i eltakart�k arc�t. Nem volt az-az izmos fajta. Teste v�kony �s csinos. V�g�l Hiei arra d�bbent r�, hogy �ld�z�je egy n�. Az ismeretlen lassan h�tradobta csukly�j�t.  Hieire egy gy�ny�r� n�i arc n�zett vissza. �m von�sai hidegek �s kegyetlenek voltak. Hossz� fekete haja �s v�rv�r�s szemei n�ztek vissza a zs�km�nyra.

- „Mit keresel itt?” –k�rdezte hidegen.

- „�n ugyanezt k�rdezhettem volna… „- de Hiei hangja megcsuklott. Egy �les fegyvert �rzett �thatolni test�n.

Kez�t mellkas�ra szor�tva rogyott t�rdre. –Mit akarsz? – De erre sem kapott v�laszt. A v�r�s szemp�r hidegen n�zett r�. Majd egy r�nt�ssal kih�zta kardj�t. Kegyetlen, gyilkos tekintete bele�kel�d�tt Hieibe. Majd m�g egy sz�r�ssal bizony�totta d�mon, druidai kil�t�t.  

 Hiei m�r kezdte elveszteni az eszm�let�t. Pr�b�lta �bren tartani mag�t, de a seb amit az-az idegen okozott, t�l s�lyos . Az a hideg tekintet. Mintha a hal�l �rn�j�t l�tta volna.

 Megpr�b�lt fel�llni. M�r tartani is alig tudta mag�t. De megsebes�t�je m�r sehol sem volt. Hiei m�g egyszer l�tni akarta. M�g egyszer utolj�ra. Az a gyilkos tekintet, azok a rideg, v�rv�r�s szemek. Mind hi�ba, m�r nincs itt.

-  Ne…Nem tudom. –v�laszolt kiss� zavartan.  Hiei szeme el�tt m�g mindig az a v�r�s szemp�r lebegett. Nem tudta elfelejteni.