M�snap reggel Rukia a szokottn�l is f�radtabb volt, mivel nem sokat aludt az �jjel. R�ad�sul minden mozdulat f�jdalommal j�rt a s�r�l�sei miatt.
 - Ne vigyem a cuccod? - sand�tott a l�nyra Ichigo, az ugyanis el�g f�jdalmas arcot v�gott.
 - K�sz, nem kell. J�l vagyok...
 " Meg�rdemeltem, amilyen h�lye vagyok... " tette hozz� mag�ban, mik�zben egy mosolyf�l�t er�ltetett az arc�ra.
A dolgok nem nagyon v�ltoztak. Rukia szinte minden nap k�s�n �rt haza, igaz, iskol�ban volt, csak d�lut�nra t�nt el folyton. Ichigo nem k�rdezett r� t�bbet a dologra, megpr�b�lta mag�ban tartani az el�gedetlens�g�t, hogy a l�ny nem avatja be az �gybe. Azt�n egy nap nem b�rta tov�bb.
 - Biztos nem akarsz mondani semmit? - tette fel v�ratlanul a k�rd�st, ahogy hazafel� s�t�ltak.
 - Mi�rt? K�ne? - igaz�totta meg a t�sk�j�t a v�ll�n Rukia.
A sebei m�r majdnem begy�gyultak.
 - Rukia... - morogta Ichigo.
 - Csak nem agg�dsz �rtem? - cukkolta tov�bb a sr�cot a szekr�nylak�.
 - Te nem agg�dn�l az �n helyemben?! Semmit sem tudok, �gy m�gis hogyan seg�thetn�k neked?!
A l�ny megtorpant. Nem erre a v�laszra sz�m�tott. Azt hitte, Ichigo majd egy t�m�r �s l�nyegre t�r� 'Nem' v�lasszal lerendezi az �gyet, de t�vedett.
 - Tudni akarod, hogy mi folyik itt? - n�zett fel a helyettesre, mik�zben arc�n halv�ny, keser� mosoly k�rvonalaz�dott.
D�nt�tt. Elmondja, hogy mir�l van sz�.
 - Persze, hogy tudni akarom! Mondd m�r, hogy mi van! - t�relmetlenkedett Ichigo.
Rukia nagy leveg�t vett.
 - Nii-sama kitagadott... - mosolyodott el, de a szemeiben k�nnyek csillogtak.
 - Ki-kitagadott?! Ezt meg hogy �rted?! - Ichigo nem hitt a f�l�nek.
 - Ahogy mondtam, t�bb� nem tartozom a Kuchiki csal�dhoz...
 - De mi�rt?! Besz�lj m�r �rtelmesen!
 - Mert Nii-sama nem n�zi j� szemmel, amit csin�lni akarok, �n pedig ki�llok az �ll�spontom mellett. L�tod, Ichigo, hi�ba tudsz mindent, m�gse tudsz seg�teni. - mondta Rukia keser�en, mik�zben elhaladt a sr�c mellett - Ezen nem lehet seg�teni...

B�ntet�sb�l kapta �ket... az�rt mert ellentmondott neki...
Rukia a karj�n l�v� s�r�l�seket figyelte, amik m�g nem gy�gyultak be teljesen. Tudta, ha a b�tyja komolyan vette volna a kett�j�k k�z�tti harcot, akkor nem �lte volna t�l a dolgot.
M�r s�t�tedett, az utcai l�mp�kat m�r felkapcsolt�k, a leveg� f�lledt volt, de a m�jusi szell� z�por illat�t hordta mag�val.
 - �n sajn�lom, hogy ez t�rt�nt veled, Rukia... igaz�n... - hallotta a h�ta m�g�l Ichigo f�lszeg hangj�t.
Azt hitte a shinigami m�r r�gen otthon van, de a jelek szerint k�vette �t a k�zeli parkba.
 - Megijesztett�l! Mit keresel itt?!
 - Agg�dtam miattad, ennyi. - j�tt a v�lasz - Meg azt�n k�v�ncsi voltam, hol vagy mindig olyan k�s� estig mostan�ban.
 - Agg�dt�l?! - Rukia meglep�d�tt a dolgon.
 - Olyan neh�z ez elhinni?
A l�ny nem v�laszolt.
 - De konkr�tan min vesztetek �ssze a b�ty�ddal? - k�rdezte Ichigo halkan.
 - Semmin.
 " Nah enn�l h�ly�bb v�lasz a vil�gon nincsen! " gondolta mag�ban Rukia, �gy gyorsan hozz�tette:
 - Semmi olyasmin, amit meg k�ne, hogy osszak veled. Nagy baj lenne, ha most egyed�l szeretn�k maradni? - k�rdezte, ahogy elindult, maga sem tudta, hogy hova - Majd otthon tal�lkozunk.
 - Most meg hova m�sz?! - ragadta meg a l�ny karj�t Ichigo.
 - Nem mindegy az neked?! Mi�rt olyan neh�z felfogni, hogy nem akarom, hogy agg�dnod kelljen?! - azzal a hal�listenn� kit�pte mag�t a szor�t�sb�l, �s fut�snak eredt.
 - Te h�lye! Elment az a cs�ppnyi eszed is?!
Ichigo ut�na iramodott.
 " M�g hogy ne kelljen agg�dnom?! Ezzel csak t�bb aggodalmat okozol, te h�lye! " gondolta mag�ban.
 " Tudtam, hogy ut�nam fogsz j�nni... te idi�ta... " Rukia �gy futott, mintha az �lete m�lott volna rajta. Ahogy szinte a v�gtelens�gig gyors�tott a temp�n, egyre szapor�bban kapkodta a leveg�t. Val�j�ban m�r nem az el�l menek�lt, aki �ld�zte, ink�bb a beismer�ssel val� tal�lkoz�st akarta elker�lni. Azt, hogy nem tudja, m�gis mit k�ne tennie.