Kithara �lmatlanul fek�dt az �gy�ban. M�g mindig azon gondolkozott. Mivel nem tudott aludni �gy gondolta ,hogy tal�n jobb lenne ha s�t�lna egyet. Egyed�l bolyongott az �jszaka s�t�tj�ben. Senki sem volt az utc�n ami �rthet� volt mivel senki nem szokott az �jszaka k�zep�n s�t�lni. Azonban nem volt egyed�l. Valaki a nev�n sz�l�totta. Fekete k�penye a poros utat s�p�rte. Csukly�ja eltakarta arc�t �s csak egy s�rga szemp�rt mutatott. Kithara sz�ve egyre hevesebben dobogott. Nem tudta mi v�r r�. Ekkor a csukly�s alak megsz�lalt:

-  �r�l�k ,hogy l�tlak Kithara! –mondta a csukly�s.

-  Mit keresel itt Raiun? –k�rdezte Kithara akinek hangj�ban �rz�kelni lehetett a f�lelmet.

-   Hogy mit keresek itt? Nem j�tt�l m�g r�?- mondta Raiun �s k�zben agy vigyort k�ld�tt Kithar�nak.

-  Te… te halott vagy! –mondta a l�ny �s k�zben eg�sz test�ben remegett.

-  Azt hiszed meghaltam azok ut�n? H�t t�vedsz! Igaz minden rem�nytelen volt amikor belel�kt�l a l�v�val teli vulk�nba. De t�l�ltem �s tudod mi�rt? Mert az ir�ntad �rzett gy�l�let nem engedett meghalni. Eml�kszel m�g? Ezreket gyilkoltunk , falvakat m�sz�roltunk le, az volt a c�lunk, hogy kiirtsuk az emberi fajt, hogy csak d�monok �s szellemek maradjanak. Te is m�s volt�l hossz� fekete hajad �s v�r�s szemeid voltak. De most m�r �gy is mindegy �gy is meg�llek !- mondat�t egy gonosz vigyor k�vette.

- Mit akarsz?! –csattant fel a l�ny

- Bossz�t �llni. Valaki olyanon aki  t�bb �vi keser�s�ggel aj�nd�kozott meg.

 Majd el�vett egy kardot ami j�gb�l volt �s belesz�rta a l�nyba. Kithara k�bultan t�rdre rogyott majd el�jult….

 Lassan fel�bredt egy j�gbarlangban volt v�re r�sz�radt ruh�j�ra. Nagyon hideg volt. Ekkor l�ptek zaja �t�tte meg a f�l�t. V�g�l bet�rt a szob�ba Raiun.

- Sz�p j� napot csipker�zsika! Egy teljes h�tig aludt�l m�r azt hittem sose kelsz fel.

- MIT AKARSZ!- mondta a l�ny szemei m�regben forogtak arca kipirosodott a haragt�l,s k�zben megpr�b�lt fel�llni.

- Ami azt illeti folytatom az ember �rt�st. De buta vagyok! Hiszen ott vannak a bar�taid. De ne agg�dj meg�l�m �ket a saj�t szemed l�tt�ra. �s miut�n meg�l�m �ket t�ged �llek meg az emberekkel egy�tt.

- EZT NEM HAGYOM! –mondta elsz�ntan kithara miut�n sikeresen fel�llt. Elm�j�t megm�rgezte a m�rhetetlen d�h. Ez a senki m�g meg�l mindenkit. MINDENKIT!

- Mit besz�lsz? H� H� H�! Hiszen �llni is alig �llsz!

Raiun megfogta a l�nyt �s akkor�t �t�tt a has�ba ,hogy kirep�lt egy hatalmas lyukat hagyva maga ut�n a kb. 10 m�ter vastag  j�gbarlang fal�ban. De nem hagyta �s nekidobta a l�nyt egy f�nak mintha csak egy rongydarab lenne. A l�ny leesett a f�ldre. Hossz� haja sz�tter�lt a sz�nes avarban. Raiun megunta �s otthagyta.

Egy id� ut�n…

Kithara egy feh�r szob�ban �bredt. Mindenhol aj�nd�kok �s feh�r leped�k voltak. Kithara megpr�b�lt fel�llni de …

- ���������!- ekkor �szrevette a hatalmas sebet amit Raiunt�l kapott. Ez�rt k�nytelen volt visszafek�dni. Ekkor bel�pett Kurama.

- J� reggelt !- mondta Kurama �s v�gigm�rte a l�nyt.

- Mi t�rt�nt? Hol vagyok?

- Jelenleg a gyeng�lked�n. Hogy mi t�rt�nt azt t�led akartam megk�rdezni .- �s a k�rd�s ut�n kiss� komolly� v�ltozott.

- Hossz� t�rt�net.

 - Nem baj att�l m�g elmondhatod.

- Csak annyit, hogy a csal�domat meg�lt�k �s minden t�voli �s k�zeli rokonomat lem�sz�rolt�k. Ezut�n nevel�kh�z ker�ltem �s azok kegyetlen�l b�ntak velem. De semmik�ppen sem �ltem vola meg �ket. De egy nap tal�lkoztam Raiunnal akinek hasonl� �lete volt.  Majd tett valamit amt�l teljesen elvesztettem minden j�s�got �s t�relmet. Majd kegyetlen�l elint�ztem a nevel�imet. Ezut�n Raiunnal megfogadtuk, hogy meg�l�nk minden embert. Egy darabig ez �gy is ment. Majd valamit�l megj�tt az eszem �s szembesz�ltam Raiunnal. �s egy vulk�nba l�ktem, de � is mag�val r�ntott. V�g�l a nyakl�ncom…csin�lt valamit amt�l a lelkem bez�r�dott a gy�m�ntba. Olyan 100 �v m�lva egy kisl�ny tal�lt r� �s a lelkem bel�k�lt�z�tt a test�be. Majd � egy kisgyermekk�nt sz�letett ujj�, a mostohaany�m m�sodik gyermekek�nt.

- �s jelenleg hol tart�zkodik az a bizonyos Raiun?

- Nem tudom. Tal�n az alvil�gban.

- Ne agg�dj majd mi elint�zz�k.

- Nem. Nekem kell megk�zdeni vele!

- De h�t �llni se tudsz!

- De tudok …- alig hagyt�k el Kithara sz�j�t a szavak valami v�r�s t�z vette k�r�l. Minden sebe begy�gyult �s er�sebb lett mint valaha.

- Megkeress�k ?-k�rdezte Kithara

- Szerintem hozzuk Hieit is.- Kurama alig fejezte mondat�t megjelent a h�t�n�l Hiei �s el�r�ntotta kardj�t. Hogy Kurama se maradjon ki a j�b�l � is �tv�ltozott Youkov�. Egy�tt elmentek az alvil�gba, majd mikor oda �rtek k�rbevette �ket egy csapat j�gd�mon. 

- Sz�p a vend�gl�t�s. - mondta Hiei.

- Kithara ,nem tudod megid�zni a v�r�s s�rk�nyt?

- Nem mert akkor mindenki meghal a k�zelbe ti is.

- �rtem akkor ti�d ez az ezer ,eny�m az az ezer ,Hiei ti�d a t�bbi ezer.

- Nekem van egy jobb �tletem. Kurama! Vedd el� a r�zsaostort!

- Rendben!

Ekkor Kithara kikapta Kurama kez�n�l az ostort .

- Mindenki hasra!!!!- ki�ltotta a l�ny. Kurama �s Hiei engedelmeskedtek. Majd a l�ny felugrott �s k�rbe -k�rbe forgott. Miut�n meg�rkezett visszaadta Kuram�nak az ostort.

- Tudom ,hogy nagyon sz�p volt meg minden de mi �rtelme volt?

- V�rtam ,hogy megk�rdezd. Mindj�rt megl�tod.

Ekkor mindenki azon vette �szre mag�t ,hogy Raiun embereinek a derek�n�l egy-egy v�rcs�k jelent meg, majd a elv�lik a test a t�bbit�l.

- �r�l�k hogy l�tlak !- j�tt egy ismer�s hang.

- Tudtam ,hogy  ez a te m�ved !- mondta Kithara.

- Na mi van? Nem harcolunk? –k�rdezte Raiun.

- Azt hittem, hogy m�s terved van.

- A tervek mindig v�ltoznak.

- Mi�rt nem hangzik nekem ez �jnak?

Ekkor  Kithara �s Raiun m�r nem voltak ott. Egy vulk�n perem�n voltak �s harcoltak.

- Mint a r�gi sz�p id�ben! –kezdte a nosztalgi�t Raiun.

- Te csak hallgass! – ki�ltott r� a l�ny. A j�gd�mon kiss� megszeppent majd �jra t�mad�sba lend�lt. Jeges -kardj�val itt-ott belecsapott a kr�terbe de a l�nyt nem tudta el�rni.

- Mi van h�ember? Elfelejtett�l harcolni? –Kithara g�nyosan felnevetett.

- J�l v�logasd meg szavaidat, mert ha nem az �letedbe ker�l!

- J�l gondolt meg kinek mit mondasz Raiun!

- M�g ha er�sebb is vagy n�lam �gyse mern�l meg�lni. –�rvelt a j�gd�mon. Kithara �lesen felkacagott. Olyan v�rfagyaszt�an �s ridegen ,hogy Raiunnak a hideg futkosott a h�t�n.

- Nem ismersz te engem. –azzal belel�kte Raiunt a vulk�nba, de Raiun ism�t mag�val r�ntotta.

Kithara m�r k�sz volt a hal�lra de ekkor megny�lt egy kapu �s belestek mind a ketten a fekete s�t�ts�gbe.

Yusuk��kn�l:

Kurama �s Hiei haza mentek. Mindketten felt�n�en hallgatagok voltak. Hieinek nem szok�sa ,hogy kimutatja �rz�seit. Ink�bb mag�ba fojtja �s tov�bbl�p.  �s Kurama b�r szomor� volt, nem k�l�n�sebben �rdekelte a dolog.

- Nem b�rom tov�bb! –mondta Kuvabara – Mi a … bajotok van?

-  Akarod hallani? - mondta Kurama �s lehajtotta a fej�t. Kuvabar�nak j�tt ,hogy r�gt�n nemet mondjon, mert volt valami amit sejtett, ami nem volt j�. �s azok a smaragd-z�lden csillog� szemek is csak arr�l �rveltek, hogy nem �pp a legjobb az ami t�rt�nt vel�k.

De Kurama csak hallgatott m�g egy utols� h�v�s pillant�st vetett a t�bbiekre, majd a szob�j�hoz sietett. F�lt, hogy vele is ez fog t�rt�nni. Kithara a m�ltj�ba halt bele. Vajon � is emiatt fog meghalni? Vajon esetleges �letben maradt t�rsai egyszer majd meg�lik? Ez lehetetlen, egy t�rsa sem maradt �letben Yomin k�v�l.