Sz�p nap volt ez a mai. Mindenki boldog �s j�kedv� volt.  Kuvabara �s Hiei sz�vatt�k egym�st amiben persze Hiei d�jnyertes volt, Kithara �s Kurama volt a n�z�k�z�ns�g  ,Yusuke �s Keyko a t�v�t n�zik. Yukina pedig t�rte amint Kuvabara a veszeked�s k�zbe pr�b�l udvarolni neki. Mindenki boldog volt amikor egyszer csak megjelent az „�nnepront� cumis”-k�nt nevezett Koennma .

-     Bocsi de �jabb feladatotok van. –s m�r menek�lt is Yusuke-termin�tor k�zeled� csap�sai el�l.

-      Na most azt�n nincs menekv�s egybe lenyomom a cumidat a fogsoroddal egy�tt .M�r ha van fogsorod .- mondta Yusuke �s k�zben pr�b�lta elkapni a f�g�nek bizonyul� Koennm�t.

-   Ez m�r t�nyleg unalmas egy kicsit. –sz�lt Kithara, s k�zben Yusuke �s Koennma kitart�an fog�csk�ztak.

-      Ugyan m�r! Ezek csak valami gyenge sz�rnyek akik azt hiszik legy�zhetnek. – v�dekezett Koennma �s k�zben sikeresen h�r�totta Yusuke t�mad�sait

-       Nem hittem hogy ilyen is lesz. – mondta Kithara

-      Na akkor menj�nk min�l hamarabb elint�zz�k �ket ann�l hamarabb fojtathatjuk a sz�rakoz�st

-      Mire haza�rtek finom reggelit f�z�k nektek .– Mondta Botan �s vigyorgott is mell�je egyet.

Persze ett�l mindenki hanyatt homlok menek�lt csak min�l t�volabb ker�lj�n Botant�l �s a f�sztj�t�l.

Majd a kis csapat elindult hogy mihamarabb v�gezzen azokkal a b�na sz�rnyekkel. Kurama egy kiss� lelessult valamin t�rte a fej�t:

Mi ez az eg�sz? Mi �rtelme egy olyan gyenge sz�rnynek ki�llni ellen�nk, ha egyszer tudj�k kik vagyunk �s azt is, hogy mekkora er�nk van? Lehet hogy ez az eg�sz csak egy figyelemelterel�s?

  Majd hirtelen belehas�tott a f�jdalom a h�t�ba. Tudta, �, hogy tudta. Csak figyelemelterel�s volt az eg�sz. Karmok ugyan m�ly sebet hagytak maguk ut�n, Kuram�t nem a f�jdalom, hanem a d�h �rdekelte. D�h�s volt mag�ra, hogy ilyen ostoba �s figyelmetlen volt. De ekkor valaki r�tette a kez�t a h�t�ra �s elm�lt a v�rz�s a seb is begy�gyult.  Kithara volt az aki �res tekintettel r�n�zett a fi�ra, s tov�bb ment. Kurama nem tudta mire v�lni ezt de mivel nem t�rt�nt semmi k�l�n�s ez�rt � is tov�bbment. De az a p�r sz�rny nem volt sehol, ami igencsak k�l�n�s volt.

-       Kithara nem t�nik ez neked egy kicsit fur�nak? –k�rdezte Kurama sz�r�s szemmel.

-     De ,hiszen ennek semmi �rtelme. Legal�bb nem t�rt�nt semmi baj. Lehet ,hogy csak egy f�lre�rt�s. – Kurama szerette volna, m�gsem tudott b�zni benne hiszen amikor Kurama Kithara m�ltj�t akarta megtudakolni a l�ny egy ideig megs�ket�lt azt�n amikor m�sra terel�d�tt a sz� hirtelen megj�tt hall�sa. Majd vissza�rtek a templomba. Egy kis id� m�lva Hiei jelent meg a szob�ban, ahol Kurama volt.

-      Kurama ,velem tudn�l j�nni egy kicsit? –k�rdezte.

-      Igen persze! Mir�l lenne sz�? –majd fel�llt. - Mi a gond? �jabb feladat?

-     Nem csak szeretn�k egy kicsit besz�lgetni veled.

-     Ja persze! Gyere, s�t�ljunk.

 Kurama �s Hiei elmentek s�t�lni mindenf�l�r�l besz�lgettek. Persze most is sz�ba ker�lt, hogy Hiei mi�rt nem mondja el Yukin�nak az igazat. Hiei persze nem fogadta valami boldogan.

-          Mi�rt jaggatsz folyton ezzel? –csattant fel Hiei.

-          Mert meg�rdemli, hogy elmond neki az igazat. –felelte h�v�sen Kurama.

-          �s �n szerinted meg�rdemlem, hogy ezzel okozz nekem f�jdalmat. –erre Kurama m�r nem tudott mit felelni. Elhallgattak.

-          Olyan furcsa vagy mostan�ban. R�gebb nem eml�tetted a dolgot olyan sokszor. Most meg, nem b�rsz ki egy napot ann�lk�l, hogy ne eml�keztess r�. Na meg ott van Kithara. Benne gye�ltal�n nem b�zol, pedig m�r bebizony�totta a h�s�g�t. �szint�n nem tudom, hogy mi bajod vele.

-          Csakhogy �n sem tutom. Nem tudok b�zni benne, b�rmennyire is szeretn�m. Nem �s k�sz. Ilyen egyszer�. Kitharaban van valami furcsa, ami kev�sb� kellemes a sz�momra. Elhallgattak. 

Majdvisszamentek a templomba. De mire Kurama haza�rt m�r mindenki aludt. � is k�sz�lt a lefekv�shez de nem tudott elaludni. Egy pillanat m�lva ,szemei elv�rmesedtek �s lassan az eg�sz szeme v�rv�r�sen izzott. Kurama l�ny �gya fel� indult. Kithara ott fek�dt az �gyon hossz� haja ki volt engedve, ami szinte a bok�j�ig �rt. Csinos teste hosszan v�gigny�lt az �gyon. Mindezek ellen�re Kurama el�vette a r�zsaostort �s lecsapni k�sz�lt amikor az ostor r�zs�v� v�lt .A v�r�s izz� szemek helyett nagy z�ld szemek vil�g�tottak az �jben. Kurama nem tudta hol van ez�rt mitsemsejtve visszament az �gyba �s elaludt.

      Reggel Yusuke arra �bred ,hogy Kuvabara m�rgesen fel�v�lt.

-          Na meg�llj, te kis…!

-          Oh, Kuvabara. Mikor hagyj�tok m�r abba? –s�hajtott fel Yusuke. – Na de ez�rt most kap. Olyan sz�pet �lmodtam. – sz�lt �s lement a nappaliba.

Egy�ltal�n nem csod�lkozott azon amit l�tott: Kuvabara Hieit kergette. Legal�bb is pr�b�lta.  Hiei sokkal gyorsabb volt n�la �s amikor egyszer-egyszer csendesen visszasz�lt Kuvabara m�g idegesebb lett.

-          H�, valaki szeretne aludni! Legal�bb is szeretett volna! Mi folyik itt? –csattant fel Yusuke.

-          A szok�sos. –v�laszolt hidegen Kurama, aki a sarokban a falnak t�maszkodva n�zte az esem�nyeket. Arc�t nem lehetett l�tni. M�lyen a szoba sark�nak s�t�ts�g�be �p�lt.

-          �s hogy-hogy nem sz�lsz bele? Az eg�sz templomot t�nkreteszik. –fakadt ki Yusuke. – V�rj! Valami nem stimmel. Kurama, n�zz a szemembe! –Kurama csendesen a fi� fel� ford�totta v�rv�r�s szemeit.

-          Kurama! Neked mi�ta v�r�sek a szemeid?! –k�rdezte Hiei, aki �pp most sz�netet tartott. Kurama nem v�laszolt. Majd semmi sz� n�lk�l t�vozott a szob�b�l.  Kuvabara �s Yusuke �sszen�ztek.

      M�snap Hiei azon vette �szre mag�t, hogy se Kurama se pedig Kithara nincs sehol. Bej�rta az eg�sz templomot. De csak Kuvabara vigyorg� k�p�t �s Yusuk�t tal�lta.

      V�g�l Kuram�t �s Kith�r�t egy szakad�k sz�ll�n tal�lta. A szakad�kban ezer �s ezer �les szikla volt. Kitharanak siker�lt kiszabadulni Kurama er�s szor�t�s�b�l �tugrott a szakad�k f�l�tt majd Hiei megsz�lalt:

-    Mi ez az eg�sz ?Mi�rt viselkedik ilyen fur�n Kurama?

-   Azt hiszem Kuram�t megkarmolta valami , �s azokban a karmokban m�reg volt. Azok a sz�rnyek csak figyelemelterel�snek voltak sz�nva. Valaki ki akart ny�rni de nem volt el�g er�s hozz�.

-    �rtem. De akkor mi legyen?

-          Nem tudom ezt a tervet alaposan kidolgozt�k mert tudj�k , hogy nem b�ntjuk a saj�t bar�tunkat. Ugyhogy szerintem csak …- a l�ny nem tudta befejezni mondanival�j�t mert valami megszor�totta a l�b�t.

-          Kurama, mi vagyunk azok! – Kithara  ny�lz�port k�ld�tt Kuram�ra. De a fi� mind kit�rt el�le, majd a magasba ugrott, s megt�madta a l�nyt. Kithara �ppen csak kit�rt a csap�sok el�l. De egyre f�radt, Kurama meg minden ostorcsap�ssal gyorsabbodott. V�g�l Kurama lecsapott. Kithara elvesztette az egyens�ly�t �s a szakad�kba zuhant.

Minden egyes m�sodperc hossz� �r�knak t�nt. Ekkor  Kurama szemei m�r nem izzottak. Nem volt ideje gondolkozni, r�gt�n Kithara ut�n ugrott majd az ostora egyik v�g�t egy ki�ll� fa�gba akasztotta a m�sik v�g�t megfogta majd az egyik kez�vel elkapta a l�ny, majd gyorsan kiugrott a szakad�kb�l a l�nnyal egy�tt … .Kor�n reggel volt. Kithara �pp az �gy�t vette amikor bel�pett Kurama.

-     Sajn�lom ami tegnap t�rt�nt .- mondta Kurama, de hangj�ban nem lehetett �rezni m�y szomort. 

-      Nem kell sajn�lnod nem te volt�l a hib�s .- mondta Kithara, fels�hajtott. Tudta ,hogy most m�s Kuram�t b�rmikor ellene usz�thatj�k. � pedig nem tud tenni ellene.