Korahajnal volt. Kurama lassan  l�pkedett a s�r� �szi avarban. Olyan 20 �ves k�r�l lehetett. Hossz� id� telt el m�r a nagy gy�zelem �ta. Kuram�n is �t ment az id� ker�knyoma. Arc�n megjelentek a feln�ttes von�sok, de szeme megmaradt gy�ny�r�nek �s csillog�an z�ldnek. Egyre ink�bb f�rfira hasonl�tott mintsem fi�ra.

    Ekkor esz�be jutott, hogy ma tal�lkoz� van Yusuk��kn�l. Mikor oda�rt mindenki fesz�lten �s izgalommal v�rakozott Koennma szavaira ,mert  Hiei �s Kuvabara szok�sos veszeked�ss�kkel megakad�jozt�k ,hogy Koennma valamit mondani is tudjon.

-      Azt szeretn�m mondani, -s ezzel egy sz�r�s pillant�st vetett Kuwabar�ra. - hogy valaki �j csatlakozott hozz�nk .- mondta Koennma �s m�r alig v�rta a t�bbiek reakcioj�t.

-      Egy �j tag a csapatban? –k�rdezte Yusuke.

-     Pontosan. �nk�nt csatlakozott hozz�nk. Nem tudom mi okb�l. De ink�bb nem v�rakoztatlak tov�bb , r�gt�n �tadom neki a sz�t:

Abban a pillanatban mindenki elhalgatott, csak valami kiv�lr�l j�v� zaj t�rte meg a csendet. Egyszer csak bel�pett egy magas kb. 19 �ves l�ny. Hossz� barna  haja omlott v�llaira. Magas �s csinos alkat�. Hegyes z�ld szeme megcsillant az ablakb�l be�rad� napf�nyben.. Nyak�ban egy v�r�s sz�v alak� �rme l�gott. Sz�ja kedves mosolyra h�z�dott.

-       A nevem Jousshamy Khithara  , az�rt j�ttem  hogy seg�tsek nektek. – sz�lt kedvesen. De senki sem sz�lt egyre csak b�mult�k a l�nyt. V�g�l Kuvabara t�rte meg a csendet:

-          A nevem a meg�l�thatatlan h�res szuperh�s, Kazuma Kuvabara. - sz�lt �s kih�zta mag�t arc�n bolondos, b�szke  vigyorral meg�llt a l�ny el�tt.

-      Ink�bb a  h�res szuperbolond. –morogta Hiei sunyi vigyorral az arc�n.

-      Fogd be, kerti t�rpe! Sokkal er�sebb vagyok mint te! �s Kithara most biztos azt gondolja, hogy de j� pali ez a Kuvabara.

Mindenki azt hitte ,hogy Kithara most egy akkor�t beh�z Kuvabar�nak ,hogy kirep�l a falon. De a l�ny csak nevetett Kuvabara tudatlans�g�n. �lesen �s g�nyosan, b�r m�gis szeretetet sug�rzott mintsem g�nyt.

V�g�l mikor m�r mindenki kinevette mag�t Kurama megsz�lalt:

-     �r�l�k hogy megismertelek .- �s kiny�jtotta kez�t a l�nynak, de k�zben nem tudta levenni a szem�t r�la. M�lyen belen�zett a l�ny szemeibe, tudni akarta, hogy ki is � �s, hogy tulajdonk�ppen mi�rt is j�tt. Valahogy nem tudott b�zni benne. A l�ny furcsa tekintettel n�zett r�. B�r Kuram�i m�sok voltak. Kif�rk�szhetetlen titkokat rejtett m�gis ny�lt volt, mint t�rt kapu. Csillog�suk �mulatba ejt�, m�gis kem�ny �s k�ny�rtelen. Mert volt valami azokban a z�ld szemekben ami nem engedte ,hogy hazudjanak neki. Ha kedves volt egyszer�en ellen�llhatatlanul gy�ny�r�, de ha gazd�ja d�h�s volt, csak �gy sz�rta a vill�mokat, s az be�kel�d�tt ellenfel�kbe. Egyszerre volt csod�latos �s k�ny�rtelen, m�gis titokzatos. 

-     �r�l�k hogy megismert�tek egym�st , de most meg kell �l1�tanotok egy sz�rnyet. –z�kkentette ki csod�lkoz�sukb�l a t�bbieket Koennma.  B�lcsess�gt�l �s tapasztalatt�l remeg� hangon.

-      Ne most k�rlek! Vagy lenyomom a cumit a torkodon !! - acsarkodott a szok�sos m�d�n Yusuke. Arca kipirosodott a haragt�l. H�tranyalt, fekete ,r�vid haja tincsenk�nt �lltak az �gnek a d�ht�l de Keiko megnyugv�sra b�rta.

-      J�l van na, akkor elint�zem �n. –s�hajtott egyet Koennma �s azzal el is t�nt a t�volban. 

-      Ilyen is ritk�n t�rt�nik meg. B�r szerintem csak el akarta terelni a figyelm�nket. Most m�r �gyis mindegy.  H� Kithara! Nem akarsz megk�zdeni mindegyik�nkel ? - k�rdezte Hiei szem�ben a harcv�ggyal. Most vett�k csak �szre ,hogy Hiei is itt van. Pedig nem feledkeztek volna meg r�la ha nem �rte volna �ket ilyen hirtelen Kithara felbukkan�sa. Hiei m�g mindig Mukuronak dolgozik. B�r ketten m�r szinte bar�tok lettek. B�r Yusuk��khoz is ritk�n engedi el �rn�je. Most is nehezen szabadult el egy p�r h�napra. Karmazsinv�r�s szemei �gtek a harc v�gy�t�l. Ugyanis a d�monokat harcra teremtett�k. Hiei is sokat v�ltozott. Mintha n�tt volna egy p�r centit, de ez semmi volt Kuvabara magass�g�hoz k�pest. De Hieit nem zavarta... annyira. B�r Kuvabar�nak ez volt az  ut�bbi id�ben a hobbija, hogy megpr�b�l olyan m�lyen d�fni Hiei „k�sz�v�be”. M�gsem hagyta cserben alacsony tulajdons�ga Hieinek. T�k�letesen lopakodott. J�r�sa k�nnyed �s kecses, s alacsony termete csak seg�tett hangtalan l�p�sein. Borotva�les szemei mintha t�kr�ztek volna m�g egy p�r �rz�st a rideg f�tyla m�g�l, m�gis megmaradt  szok�sos titokzatos tekintetnek. Az ut�bbi id�ben ugyan megtanult nevetni �m ez semmit sem seg�tett rideg arckifejez�s�n. Arca s�padt �s hegyes. Ler�tt r�la t�zd�moni kil�te amit f�leg haja sz�ne �s alakja �rult el. Ereje volt a fekete t�z, m�g tincsei l�ngszer�en �lt az �gnek, feket�n. Mint maga a fekete hal�l csapott le vill�mgyorsan ellenfeleire. Legjobb bar�tja, Kurama szinte �rnyk�nt k�vette gondolatainak �tj�t. Kital�lta minden gondolat�t, s egyszer sem felejtette el eml�keztetni Hieit testv�ri kil�t�r�l. Ez�rt Hiei ellen�llhatatlan v�gyat �rzett az ir�nt ,hogy j�l megszorongassa bar�tja nyak�t. B�r vagy milli�szor fejezte ki, e felt�tel n�lk�li v�gyat m�gsem siker�lt teljes�tenie. H�t, ez volt Hiei: f�lelmetes �s titokzatos, m�gis titkon �rzelmekkel teli. S most  nem leplezte harcv�gy�t �jdons�lt t�rsuk el�tt.

-      Nekem mindegy. –vetette oda egykedv�en Kithara.

V�g�l egy �res terembe �rkeztek ami j�val nagyobb volt mint egy �tlagos tornaterem…egy pillanattal k�s�bb Kuvabara �s Kithara egym�ssal szemben �lt. Kuvabara nem habozott el�h�vta a szellemkardot �s m�ris ott termett a l�ny el�tt �s k�zben �szint�n rem�nykedett benne ,hogy a l�ny megtudja v�deni mag�t. De hi�ba agg�dott mert Kithara megfogta a kardot �s puszta k�zzel elt�rte. Kuvabara �s a t�bbiek t�tott sz�jjal n�zt�k a jelenetet. Kithara visszaadta az elt�rt kardot tulajdonos�nak. Majd Kuvabara �s Yusuke helyet cser�ltek egym�ssal. Yusuke sem habozott gondolkod�s n�lk�l els�t�tte a Rei-gunt ,de elv�tette …

Majd sorra l�v�ld�z�tt de egyiksem tal�lt , mert Kithara egy-egy kecses, k�nnyed duplaszalt�val kiker�lte majd a semmib�l el�vett egy t�kr�t �s a legut�bbi l�v�s�t visszaverte, Yusuke d�moni gyorsas�ggal kiker�lte a Rei-gun �tj�t. B�r nem vetette be minden fegyver�t, b�lcsebbnek l�tta hagyni dolgot.

Hiei mozdulatlanul �llt a hely�n. Hatalmas ereje van. B�r m�g semmit sem mutatott �rezni lehet hatalmas erej�t. Pedig ez nem eg�szen d�moni er�, se nem szellemi. Hanem… .Hiei  ereiben magfagyott a v�r. Ebben a l�nyban druidaer� van. Ez csak egyet jelent… . Kurama nem volt annyira hirtelen csak v�rt. Tekintete tal�lkozott Kithara�val. M�g a l�ny �resen n�zett r�, az � szemeib�l nem kev�s bizalmatlans�g t�kr�z�d�tt amit a l�ny is �szrevett ,majd v�g�l pont akkor amikor nem figyelt Kurama lecsapott. A l�ny nem sz�m�tott r� ez�rt a padl�ra zuhant , de hamar �sszeszedte mag�t �s a t�zes nyilakkal a falhoz szegezte Kurama ruh�j�t. Majd odament hozz� kiszedte a ruh�j�b�l a nyilakat �s azt mondta:

-    Bocs a ruh�d�rt .- r�mosolygott Kur�m�ra.

-    Semmi baj. - mondta Kurama �s mag�ra er�ltetett egy keser� mosolyt. Most l�tta olyan szemmel Kurama a l�ny, nem mint v�dtelen, t�r�keny ember, hanem mint �n�ll� okos d�mon. Csak volt valami azokban a nyilakban… M�g mindig nem b�zott benne. Lehet, hogy ez l�ny valaki olyas valaki aki…

Ut�na Hieivel n�zett farkasszemet. Hiei az el�bbi  csat�b�l azt tanulta , hogy nem �rdemes gyenge fegyverrel t�madni ,ez�rt megid�zte a fekete s�rk�nyt de Kithara sem sajn�lta erej�t � is megid�zte a maga v�r�s s�rk�ny�t ami kb. 110 m�ter magas. Csak az � s�rk�nya m�s volt. B�r a v�r�s t�z eredetileg sokkal gyeng�bb mint a fekete ez most m�gis er�sebb. Kithara s�rk�nya �n�ll�bb volt. Nem a megid�z� karj�b�l indult.

   A s�rk�ny m�rgesen csapkotta sz�rnyait. �les fogak ezrein �ml�tt �t a v�r�s t�z. Hieinek t�tva maradt a sz�ja. Igen ez m�r biztosan druidat�z, de csak egy nagyon kicsit. Mert a druid�k s�rk�nyai sokkal hatalmasabbak. Erre nem sz�m�tott ez�rt feladta. Ami  ism�t csak ritk�n t�rt�nik meg.

-      Nah�t Kithara hogy-hogy er�sebb a v�r�s t�z a feket�n�l?

-          Mindegyik t�z m�s. Am�gy nem er�sebb r�gebb nekem is fekete t�z volt az er�terem de…- Kithara szavai elakadtak – K�s� van megyek aludni.