Az iskol�nak m�r v�ge volt. Rika eg�sz nap Azon gondolkodott. Ujjaival a fonalat piszk�lta, de nem szedte le. Ha kioldan�, az apja v�gre a pokolra ker�lne, ahov� val�. De �... nem l�thatn� viszont az �desanyj�t soha...
Nem akart erre gondolni. �sszepakolta a holmij�t, zsebre v�gta a bab�t, �s elhagyta az oszt�lytermet.
Megint �rezte... m�r megint k�veti...
Miel�tt megfordulhatott volna, egy k�z tapadt a sz�j�ra...

P�r �r�val k�s�bb...

 - Valaki seg�tsen! K�ny�rg�k! - patakokban folytak a k�nnyei - Va-valaki seg�tsen! Nem akarok meghalni!
Egy kuncog�s hallatszott valahonnan a s�t�tb�l.
 - Hagyd abba a kiab�l�st, �gysem hall meg t�ged senki idelent.
Ez igaz volt. Ki tudja, hogy hova vitte �t. Csak a s�t�ts�get l�tta maga k�r�l. Azt�n hirtelen f�ny villant. �szrevette, hogy megbilincselt�k a kez�t.
Mellette pedig egy m�sik k�z. V�res.
Felsikoltott. Erre arcon csapt�k.
 - Fogd be! Az idegeimre m�sz!
Tudatosulni kezdett benne: � itt fog meghalni. A k�nnyei pedig egyre csak potyogtak. Meg fog halni... Az apja v�g�l elkapta �t is, �s �gy fogja v�gezni, mint az �desanyja...
Satoshi mosolyogva n�zett r�.
 - Ne agg�dj, kisl�nyom. - mondta m�zesm�zosan, ahogy a l�ny arc�ba n�zett - Mostant�l apu vigy�z r�d...
Ism�t felsikoltott, erre egy �jabb �t�st kapott az arc�ra. A sz�j�ban v�rt �zlelt.
 - Nem megmondtam, hogy az idegeimre m�sz ezzel?! - a f�rfi a v�res k�zhez s�t�lt - Ha m�g egyszer ezt csin�lod... - felemelte a kezet �s a hozz�tartoz� testet, �s a f�nybe haj�totta.
Az a k�z valaha egy fiatal n�h�z tartozhatott, aki most elv�gott, v�res torokkal hevert a l�ny el�tt.
 - Ha m�g egyszer ezt csin�lod, veled is ez fog t�rt�nni. - fejezte be Satoshi.
Rika azt hitte, ann�l jobban nem tud s�rni. T�vedett.
Most m�r biztos volt benne, hogy meg fog halni.
 - Mi�rt?!
 - Mit mi�rt?
 - Mi�rt csin�lod ezt?
Satoshi ezen j�t nevetett. Rika csak d�bbenten meredt r�. M�gis min nevethet?
 - Az�rt csin�lom, mert �n egy isten vagyok, �s feljebb �llok n�latok, sz�nalmas �s als�bbrend� l�nyekn�l. Mi�rt k�ne t�r�dn�m azokkal, akik b�nt k�vetnek el �rtem? - a hull�ra n�zett - Ez a n� el�rult engem ez�rt pedig b�nh�dnie kellet. - mik�zben besz�lt, egyfolyt�ban mosolygott.
Rik�t a hideg r�zta.
 - Meg�l�k mindenkit, aki el�rult engem. F�leg azokat a n�ket, akik azt hiszik, azt tehetnek, amit csak akarnak. A n�k a vil�g legal�val�bb teremtm�nyei. Mindig t�bbet �s t�bbet akarnak, �s lehetetlen �ket boldogg� tenni. B�n�s�k, akik emberi g�ny�ba b�jtak. Any�d is pont ilyen volt, ez�rt megb�ntettem �t, �s a pokolra k�ldtem!
A f�rfi elt�nt a s�t�ts�gben. Rika hallotta, hogy felvesz valamit. Amikor visszat�rt a f�nybe, egy balta volt n�la.
A l�ny egyre jobban remegett.
 - Ha belegondolok, megpr�b�lt�l elmenek�lni el�lem. Ez is �rul�s, nem? - vigyorodott el az apja - Milyen szomor�, hogy pont a kisl�nyom vagy... bizony�ra �r�k�lted az any�t romlotts�g�t. - lassan Rik�hoz s�t�lt.
Rika nem kapott leveg�t. � most meg fog halni. Meg fog halni! Meg fog halni, az isten szerelm�re, �s senki sem mentheti meg �t!
Lesz�m�tva...
" - K�rlek, legy�l ott! " k�ny�rg�tt mag�ba, ahogy a zseb�ben pr�b�lt matatni.
 - Igen! - kivette a bab�t a v�r�s szalaggal.
Az apj�b�l ism�t kit�rt a r�h�g�s.
 - Azzal meg mit akarsz? El�tkozni?
Rika keze megakadt, ahogy le akarta h�zni a c�rn�t. Ha leszedi, nemcsak az apja ker�l a pokolra, hanem egy nap � maga is. Mindketten ott fognak megrohadni... Hab�r a pokol fogalma sz�m�ra relat�v volt, � ezt a helyet tekintette annak. Ezt a helyet, ahol az anyj�t meggyilkolt�k, �s ahol azt a n�t is, �s m�g ki tudja, hogy h�ny embert!
A f�lelem hely�t �tvette a d�h. Nem... nem engedheti, hogy ez m�g egyszer megt�rt�njen.
 - Igen.
Satoshi arca megdermedt.
 - Ha meg kell halnom, h�t t�ged is magammal viszlek! - folytatta a l�ny.
Satoshi neki akart rohanni a balt�val.
 - Viszl�t, apu...
Rika leoldotta a fonalat a baba nyak�r�l.
"A bossz�dat k�zbes�tem"