Ideges volt.
Nehezen l�legzett, pedig ez nem seg�tett rajta.
M�r majdnem �jf�l volt, a weboldal pedig hamarosan meg fog jelenni. Minden egyes kattan�sra figyelt, ahogy le�t�tte a billenty�ket. M�g mindig semmi.
�jf�l volt, �s � �jra beg�pelte a weboldal nev�t. Csak k�t dolgot l�tott az oldalon: egy feliratot, ami �gy sz�lt: "�rd le annak a nev�t, akin bossz�t akarsz �llni" �s a "Bevitel" gombot.
Tudta, kinek a nev�t akarja beg�pelni oda. Be�rta a nevet, "Satoshi Makoto", �s r�kattintott a "Bevitel" gombra. Hirtelen megcs�rrent a telefon. Nem merte felvenni. Tudta, hogy ki keresi.
Hallotta az �zenetr�gz�t� s�pol�s�t, �s az azt k�vet� r�vid �zenetet is.
"Rika, tudom, hogy ott vagy. Apu mindig tudja, hogy hol vagy. Mindig Apu kisl�ny maradsz, Ri-chan. K�rlek vedd fel a telefont, �des..."
Hallotta, ahogy a nagyn�nje felveszi a telefont, �s ord�tozik az apj�val.
Felkavarodott t�le a gyomra. Nem akart annak a szem�tl�d�nak a k�zel�ben lenni, azut�n amit vele tett... �s az �desanyj�val...
Hirtelen cs�r�gni kezdett a mobilja. Kinyitotta a telefont. Egy �zenet fogadta arr�l, hogy a k�r�s�t fogadt�k, a v�g�n pedig a Pokoli l�ny al��r�s szerepelt.
-Pokoli l�ny?

-A fen�be! M�gis mikor fogj�k letartoztatni azt a szem�tl�d�t! Meg�lte a h�gomat! M�gis mikor fogj�k...- a n�t egy rend�rtiszt szak�totta f�lbe.
-Sajn�ljuk Kiyo-san, mindent megtesz�nk, hogy a nyom�ra akadjunk, rem�lem meg�rti, hogy ez nem olyan egyszer�...
-M�r �t �ve Rika nyom�ban van! �T �VE! �s maguk m�g mindig nem kapt�k el. Nem tudom, mit m�veltek ezalatt az �t �v alatt, de j� lenne, ha mostm�r megtal�ln�k!
A n� idegesen t�vozott. M�r megpr�b�lkozott saj�t maga is r�akadni a h�ga f�rj�re, de semmi nyomot nem tal�lt, amin elindulhatott volna.

Rika az iskol�ban volt, de nem hagyta abba a remeg�st. Nem tudott mit tenni, tudta, hogy odakint van �s figyeli �t. Mindig mindenhov� k�vette. Az iskol�ban otthon, mindenhol ott volt, �s el akarta kapni �t. M�r �t �ve volt annak, hogy az anyja �s az �rtatlans�ga megsz�ntek l�tezni. M�r �t �ve volt annak, hogy ez a r�m�lom elkezd�d�tt. M�r tizenh�t volt, de az eml�kek m�g mindig k�s�rtett�k �t.
-Rika Makoto, igaz?
Ahogy felocs�dott, Rika egy h�szas �veiben j�r� sr�cot pillantott meg, aki eg�sz j�k�p� volt, fekete hajjal �s k�k szemmel.
-Gyere velem.- tette hozz� az idegen.
�gy �rezte, nem k�ne k�vetnie az ismeretlent, f�leg Az ut�n, amit egyszer m�r �t�lt, m�gis elindult ut�na.
Eg�szen a kij�ratig k�vette �t.
-Erre gyere.
L�tta, ahogy a sr�c kimegy az ajt�n. Rossz el��rzete volt, de az�rt � is kiment ut�na.
-Mi a...
A nap lemen�f�lben volt, az �gnek eddig fura v�r�ses sz�ne volt. El�tte egy hatalmas fa �llt, �s a sr�c, oldal�n egy n�vel �s egy id�sebb f�rfival. Biztos volt benne, hogy enn�l messzebb nem is keveredhetett volna az iskol�t�l.
Mik�zben pr�b�lt r�j�nni arra, m�gis mi folyik itt, hirtelen megjelent egy tizenh�rom �ves l�ny fekete iskolai egyenruh�ban. A szemei v�rv�r�sek voltak.
-H�vt�l engem.
Rika a l�nyt n�zte. Az nem lehet, hogy...
-A nevem Ai.
-Te... te vagy a Pokoli l�ny!