M�rcius 2.
Reggel j� sok�ig aludtunk volna, ha... Ahiko nem d�r�mb�lt volna az ajt�n. Sasuke-kun egy morg�ssal felelt a d�r�mb�l�s�rt. �n kicsit durv�bb voltam: felkeltem, az ajt�hoz mentem, kinyitottam, majd egy sz�r�s pillant�st vetettem Ahiko-ra, �s bev�gtam az ajt�t. A v�lasz: m�g hangosabb d�r�mb�l�s, most m�r csenget�s is t�rsult hozz�. Feladtam. Ism�t kinyitottam az ajt�t.
- Kor�n van m�g...
- Viccelsz? 11 �ra van!
- Ti... tizenegy? Tizenegy?! TIZENEGY?! – mint akire jeges vizet �nt�ttek, �gy rohantam az �gyhoz. – Sasuke! Sasuke-kun! �bredj m�r! Tizenegy �ra van! Cosplay-ezn�nk kell! �bredj! �b-redj m���r! – r�ztam, mint a rumbat�k�t, de � szinte meg se moccant r�. – J�l van Csipkej�zsika, te akartad! – egy vad cs�kot adtam neki. Egyb�l fel�bredt. – Tizenegy �ra van!
- �s?
- Cosplay!
Sasuke az el�z� reakci�mhoz hasonl�an rohant a f�rd�szob�ba. �n is gyorsan f�lvettem r�g hordott shinobi-ruh�mat, �s �tra k�szen v�rtam r�. P�r perccel k�s�bb � is j�tt... nem t�l fitten. Ahiko szakadt a r�h�g�st�l. Levette a szem�veg�t, �s �gy t�r�lte le a k�nnyeit.
- Nagyon vicces. – motyogtam. – Te nem dolgozt�l annyit, mint mi...
- Jaj, ne haragudj! Csak... sosem l�ttam m�g ilyen �breszt� jelenetet!
- Van m�g egy p�r a tarsolyomban. – mondtam, mire Sasuke-kun arc�r�l m�g az a halv�ny mosoly is lefagyott. Lement�nk a parkol�hoz. Nadia m�r v�rt r�nk. – Bocsi, csak elaludtunk! – ki�ltottam futtomban.
- J�l van, gondoltam. Hossz� volt az �jszaka, mi? – k�rdezte egy kaj�n vigyorral.
- Fr�szt! A kapuval foglalkoztunk...
- Melyikkel...?
- NADIA!!!
- J�l van, j�l van! Bocs...
- T�rgytalan. – mondta Sasuke-kun. – Mi is a dolgunk?
- S�t�lni a v�rosban, �s, ha valaki kimondja a neveteket, akkor valahogy pr�b�ljatok meg haverkodni vele. – mondta Ahiko.
- Haverkodni? Neh�z munka lesz. – s�hajtott Sasuke-kun.
- Az biztos... csak �gy oda�llni, hogy „cs�, Sakura vagyok! Haverkodjunk!” – ironiz�ltam.
- Eeegen... nem lesz k�nny�, de ez van... valahogy pr�b�ljatok meg a k�zel�kbe f�rk�zni!
- Rendben... akkor... ennyi?
- �gy van! Sok sikert! – be�ltek a kocsiba, �s elhajtottak. Ez�rt kellett idej�nni�k, hogy elmondj�k? R�hej...
- Akkor... mi a terv? – k�rdeztem Sasuke-kunt�l.
- Hm... �tterem?
- Ilyen cuccban?
Megfogta a kezem, �s mag�val h�zott.
- Hov� viszel? – k�rdeztem. � csak ejtett egy mosolyt, �s tov�bbment. – Na! Mondd m�r el!
- Elmegy�nk valami k�z�ss�gi helyre. B�r... sosem tudni, hogy hol dolgoznak a t�bbiek, pr�ba, szerencse...
A k�z�ss�gi hely az utca volt. Nagy �tlet! Nem j�rtunk sikerrel, csak h�ly�nek n�ztek minket... hurr�. Sasuke-kun n�ha aktiv�lta a sharingan-j�t, h�tha valaki m�gis r�nk ismer, csak nem meri kimondani... de semmi. Ekkor meg�ll�tott, �s szembeford�tott mag�val.
- H�ny �vesnek n�zek ki?
- �m... 17...
- Fen�be!
- Mi�rt?
- Arra gondoltam, elmehetn�nk egy-k�t �gyv�di irod�ba mint v�lni akar� p�r... az n�pszer�. �s... tal�n valaki, aki nem ebbe a vil�gba sz�letett, be�llt �gyv�dnek. Legal�bb egy a t�bbsz�zezer k�z�l...
- Nem rossz �tlet... chakra-nk m�r van...
- Neeeem! Nem akarok Heng�zni! Itt j�val megterhel�bb.
- Igaz... az�rt... megpr�b�lhatjuk... de figyelj csak! Nem is kellenek ezek a g�nc�k!
Hazament�nk �t�lt�zni, majd visszaballagtunk az utc�ra.
- Akkor... mi is legyen a v�l�s oka? – k�rdeztem.
- P�nz�gy?
- Hh... t�l �tlagos... �s jav�that�. Egyb�l le akarna minket dum�lni... nyom�sabb �rv kellene...
- J�l van... gyereked lett egy m�sik sr�ct�l?
- Nagyon vicces...
- De v�logat�s vagy...
- Nekem van egy �tletem...
- Mi?
- �gy h�vj�k: „A f�rjem egy alkoholista...”
Sasuke-kun t�dej�ben gy�lt a friss leveg�.
- Ink�bb a „Feles�gem egy agressz�v liba... mindig ver...”
- Egyszer sem �t�ttelek meg! Csak mikor �sszekaptunk! �s az sem volt nagy...
- Igen?
- Igen!
- Akkor tal�ljunk ki m�st...
J� sok�ig tal�lkgattunk, ami egy kis veszeked�sbe torkollott.
- Te minden �tletemet kereszt�lh�zod! – ordib�ltam.
- Mert h�lyes�gek!
Az eg�sz utca minket n�zett... ciki...
- Hogy lehetsz ilyen egoista?! Nem csak a te �tleteid lehetnek j�k!
- De a ti�id sem!
- �llj! J�l van... �n sem sz�lok hozz�d, te sem sz�lsz hozz�m. Helyes?
- Helyes...
Karba tettem a kezem. � zsebre v�gta, �s �gy haladtunk tov�bb. Sasuke-kun egy kis id� ut�n megsz�lalt:
- N�zd... �n... sajn�lom... ne hara...
- Fogd be!
- Te kis...!
- Itt egy iroda! Fogd m�r be! F�jsz r�m, gy�l�lsz, �s...
- De mi�rt ut�llak?
- Mittom�n! Majd besz�lget�s k�zben kital�lunk valamit!
- J�l van...
Bekopogtunk az irod�ba. Sasuke-kun kinyitotta az ajt�t, majd arr�bb l�kve engem el�re ment. Az �gyv�d egy id�sebb f�rfi volt.
- Amint l�tom, v�l�s lesz... – mondta.
- Igen... – v�laszoltunk egyszerre.
- �s... ha szabad megk�rdeznem: mi a v�l�s oka?
Egy pillanatra egym�sra n�zt�nk. Sasuke-kun �tvette a sz�t.
- Nem h�zias...
�cs�m! Ekkora h�lyes�get! Az �gyv�d is nagyot n�zett. Musz�ly volt tennem valamit.
- Dehogynem! Csak � mindig sz�tszedi a konyh�t! A m�lt h�ten vett�k le a gipszet a l�bamr�l, mert � rosszul tette be az ed�nyeket, �s azok r�m borultak!
Sasuke-kun szem�t forgatva oldalba b�k�tt.
- Ne b�kd�ss�l!
- Ne piszk�lj!
- Khm... j�l van... �s... maguk t�nyleg h�zasok?
- Igen. – v�gtuk r� egyszerre.
- H�ny �vesek.
- 26. – mondtam.
- 27.
- �rtem... �s... h�ny �ve h�zasok?
- Nem mindegy?!
- Bocs�nat h�lgyem, �n csak... olyan fiatalosan n�znek ki...
- T�nyleg?
- Maguk nem ez�rt vannak itt...
Pff... k�t h�napja sz�n�szked�nk, �s egy ilyet nem tudunk el�adni...
- Akkor... mi�rt vannak itt? – k�rdezte. Ekkor �szrevettem, hogy Sasuke-kun szeme csukva van.
- „Haszn�lja a sharingan-t... vajon felismert minket?”
Sasuke-kun b�lintott. Itt volt az id� a l�nyegre t�rni.
- Egy kapu miatt j�tt�nk. – mondtam. A f�rfi teljesen elk�pedt... s�t... els�padt... – Megkock�ztatom a k�rd�st: maga nem ideval�si...
- Nem...
- Nem is ebbe a vil�gba tartozik...
- �m...
- Mi sem... �s tal�n tudunk seg�teni...
- Sakura! – Sasuke-kun oldalba b�k�tt.
- Mi az?
- Fanfic...
- Hoppsz...
- Maguk teljesen bolondok... csak az id�met vesztegetik!
Miel�tt az �gyv�d folytathatta volna, Sasuke-kun kinyitotta a szem�t. A f�rfi az asztalra borulva elaludt.
- Nem fog r� eml�kezni... – mondta komolyan. – Menj�nk!
- �s a kamer�k?
- Arr�l is gondoskodtam.
Gyorsan kirohantunk az irod�b�l. Sasuke-kun szorosan �t�lelt.
- Valami gond van? – k�rdeztem.
- Semmi, csak... felvillant egy k�p el�ttem... egy �rz�s...
- Mi?
- Olyan volt, mintha... nem ismert�k volna egym�st... de nem a m�ltban volt... ez m�g nem t�rt�nt meg... �gy �reztem, mintha... elfelejtettelek volna...
- Ne agg�dj! Csak a sharingan sz�rakozik... megterheli az itteni vil�g. Ne is t�r�dj vele!
- Tal�n igazad van...
- A sharingan k�pes megmutatni a j�v�t is! – mondta egy ismeretlen hang. Megfordultunk. Egy kisl�ny �llt melett�nk. Arca feh�r volt, �s �rtatlan. Szeme k�k volt... olyan volt, mint egy t�nd�r... mintha egy t�voli vil�gb�l j�tt volna...

Ott �lltunk egym�s karjaiban, �s a kisl�nyt n�zt�k. Olyan nyolc �ves k�r�l lehetett. Lehajoltam hozz�.
- Nem tal�lod az anyuk�dat? – k�rdeztem a lehet� legkedvesebb hangomon.
- Nincs...
- Neved?
- Nincs... azt neked kell adnod.
- Honnan j�tt�l?
- A kapun t�lr�l. – egy h�zra mutatott.
- �s mi�ta vagy itt?
- K�t �ve...
- K... k�t �ve?
- Aham... �s v�rom, hogy kiny�ljon a kapu.
- �s... volt m�r olyan, aki adott neked nevet?
- Igen.
- �s mit adott?
- M�r voltam Holdgyermek, Magdal�na, Aila... sokminden...
- �s honnan j�tt�l? – k�rdezte Sasuke-kun.
- Hm... hogy is mondjam... az Elef�ntcsonttoronyb�l.
Elef�ntcsonttorony? Ismer�s volt nekem.
- �s... melyik vil�gb�l?
- Fant�zi�b�l.
- �s h�ny �ves vagy? – k�rdezte Sasuke-kun.
- Annyi, amennyi Fant�zia.
- �s m�g nem pusztult el?
- Nem... – ingatta a fej�t. – Addig �l, ameddig �n �lek... �s tov�bb fog �lni, ha adsz nekem nevet.
- Sachi. – sz�lt k�zbe Sasuke-kun.
- Tess�k? – n�zt�nk r� egyszerre.
- Sachi... ez lesz a neved... j� lesz?
A kisl�ny elmosolyodott. Sasuke-kun nyak�ba ugrott.
- T�k�letes!
- Nem kell h�l�lkodni... – mondta hidegen Sasuke-kun. – Tal�n te is tudsz nek�nk seg�teni...
- A kaput pr�b�lj�tok megfejteni... igaz?
H�... m�gegy gondolatolvas�... vigy�znom kell, mire gondolok...
- Igen. – felelt�k egyszerre. – Nincs n�lad egy...
- Dr�tsz�l?
- Igen.
- De... itt van. – �tadta nek�nk. Igen. Ezen is voltak szimb�lumok. Sasuke-kun alaposan �tvizsg�lta.
- Ezt is elvissz�k Nadia-nak – mondta, majd eltette. – Sachi, gyere vel�nk!
Elindultunk Nadia h�za fel�. A pinc�b�l hangokat hallottunk, tudtuk, hogy ott van. Egy er�s, z�ldes f�ny �radt ki bel�le, majd egy kis vill�ml�s, amihez p�r sor k�romkod�s j�rult. Lement�nk a laborba. Nadia valamilyen furcsa g�ncben babr�lt az egyik dr�ttal.
- Mit csin�lsz? – k�rdezt�k egyszerre.
- M�g �n sem tudom...
- Ak�rmi is, hagyd abba! – mondtam, majd a kez�be nyomtam a dr�tsz�lat. Alaposan megn�zte.
- Honnan van? – k�rdezte. Sachi-ra mutattunk. – Csak �t tal�lt�tok?
- � tal�lt meg minket.
- Honnan j�tt?
- V�gtelen t�rt�net... – v�laszoltam.
- Hm... nem rossz... adtatok neki nevet?
- Sachi vagyok, h�lgyem. – mutatkozott be a kisl�ny. �n alaposan megn�ztem a t�bbi kis dr�tsz�lat. Mintha kirak�s darabjai lettek volna. Amelyiket Sasuke-kunnal kaptunk, teljesen �sszeillettek... s�t! Kicsit megn�ttek, miut�n �sszetettem �ket... hogy jobban l�tsz�djon a felirat. – Nadia! Sachi! Sasuke-kun! N�zz�tek!
Odarohantak hozz�m. Megn�zt�k a felfedez�sem. Nadia is �sszerakta, amit Ahiko-val tal�ltak. T�bb lehet�s�g nem volt.
- Mi van, ha �sszerakjuk az eg�szet? – k�rdezte Nadia.
- Egy sz�veget kapunk �rtelmetlen jelekkel. – v�laszolta Sasuke-kun. – De lehetetlen �sszeszedni az eg�szet... mire �sszerakn�nk, lenne egy �j hely annak, aki most kelt �t...
- Mi van, ha korl�tolt a l�tsz�m? – k�rdezte Sachi.
- Nem mond h�lyes�get... ha megn�zz�k a k�rt, akkor k�r�lbel�l hozz� tudjuk k�pzelni a hi�nyz� darabokat... ez lesz a kapu. – mondta Sasuke-kun. – Tegy�k fel! �tj�ssz ebbe a vil�gba, let�rik a kapub�l egy darab, ami hozz�d ker�l...
- De hol van a kapu? – k�rdeztem.
- Nem tudni... de ha a kaput hozz�illesztj�k egy ajt�hoz, hozz�adunk n�h�ny m�szert, �s visszamehettek. – mondta Nadia.
- M�szert?
- Igen... egy gener�tort! Ahiko darabj�n vagy egy kis lyuk... amibe belef�r egy csavar... �s mit illeszthetnek r�?
- Valamit, ami �zembe helyezi a kaput. – mondta Sachi elm�lkedve. – Sasuke, k�r�lbel�l mennyi ilyen darab van a vil�gon?
Sasuke-kun letette a f�ldre, majd alaposan megn�zte.
- Hm... ha a kapu csak egy szimpla k�r, akkor olyan �tven... de ha nem, akkor nehezebb dolgunk van...
- Hogyan szedj�k �ssze? – k�rdeztem.
- Neh�z k�rd�s... mindenki mag�n�l tartja... �s nehezen adja ki... csak ha bebizonyosodik, hogy nem „�tlagos” ember kez�be nyomja...
- Neh�z �gy... – s�hajtottam. – Biztos nincs m�s m�d?
- Biztos...
- De... hogyan kezdj�nk hozz�? – k�rdezte Sachi.
- Ak�rhogy is, ma m�r ne! – mondta Nadia. – Sachi, te maradj velem! Ti ketten pedig menjetek haza!
- De...
- Semmi de! Pihenni is kell! Majd kital�lunk valamit.
S�hajtottam, majd felm�sztam a l�tr�n. Sasuke-kun kis haboz�s ut�n velem j�tt. Semmit sem sz�lva egym�shoz s�t�ltunk az utc�n. Olyan �t �ra lehetett, mire a lak�sunkhoz �rt�nk. A liftben Sasuke-kun a falhoz szor�tott, �s megcs�kolt. �n lassan becsuktam a szemem, �s �tengedtem magam az �rz�seimnek. A k�vetkez� pillanatban kiny�lt a lift, �s az emeleten voltunk. Sasuke-kun az ajt�hoz vezetett engem, k�zben meg sem szak�totta a cs�kot. Kinyitotta az ajt�t, �s bel�k�tt rajta. Ut�nam j�tt, �s l�b�val ber�gta az ajt�t. Mag�hoz szor�tott, �s vadabb cs�kokat adott nekem. Lassan a h�l�szob�hoz �rt�nk. Itt m�r �tvettem az ir�ny�t�st. Az �gyra l�ktem. � belet�rt a hajamba, szor�tott mag�hoz. Egy v�ratlan pillanatban megfordult, �s teljesen r�mm�szva cs�kolt. Ennyi id� ut�n ism�t egym�s� lehett�nk... ism�t bek�sz�nt�tt a boldogs�g...