Febru�r 13.
Ha nagyon babon�s lenn�k, mondhatn�m, hogy egy fekete lyuk a napt�rban. H�tf�, febru�r, �s m�g 13.-a is. �s t�nyleg... el�gg� z�r�s volt ez a nap... f�leg este... besz�lt�nk Nadia-val, �s kicsit k�zelebb jutottunk a visszajut�shoz. Hogy �szinte legyek: tetszett ez a hely. De a t�bbiek miatt nem maradhatunk.
Sz�val Nadia-nak elmondtunk minden lehet�s�get... � fel�rt mindent, �s p�r perc gondolkod�s ut�n m�r osztotta is az �szt:
-    Igen... Sasuke furcsa viselked�se �sszef�gg�sben lehet az �tj�r�val... lehet, hogy hat�ssal volt r�, de semmilyen logik�t nem l�tok benne.
-    �n mi�rt nem voltam inger�lt? – k�rdeztem.
-    Te is m�s volt�l... t�ls�gosan is megviseltek az esem�nyek... te ezt k�nnyebben is feldolgoztad volna... b�r... nem tudhatjuk... de egy biztos: r�d is hat�ssal volt.
-    R�d nem volt hat�ssal?
-    Ezt magunkon nem vessz�k �szre... Sasuke is csak az�rt vette �szre, mert sz�ltam neki.
-    Ha hallottad volna, hogy le�v�lt�tte a fejemet... – motyogta Sasuke-kun.
-    Pedig mondtam, hogy ne besz�lj vele!
-    Bocsi... de... olyan boldogtalan volt�l... most nem jobb?
-    De... de magamt�l akartam megoldani...
-    Olvas�ssal, csokiz�ssal, �s zenehallgat�ssal?
-    H�! Az csak �tmeneti volt!
-    Aham... – megint az a tipikus „Tudom �n, mi az igazs�g” tekintet... mi�rt kell arr�l is tudnia, amir�l nem kellene? – Egy biztos... eggyel okosabbak lett�nk.
-    H�... nem mondod? - mondta szem�t forgatva Sasuke-kun. Oldalba b�ktem.
-    Sasuke-kun, ne l�gy ilyen undok! Csak seg�teni akar!
-    �n nem sz�ltam semmit...
Tegnap �ta nagyon szemtelen velem... vagy sz�rakozik, vagy m�g mindig az �tj�r� hat�sa alatt van... rem�lem, az ut�bbi...
A filmb�l v�g�lis semmi sem lett... �gy d�nt�tt�nk, hogy �tdobjuk a szerepet m�snak, mert sosem lehet tudni, mikor jutunk vissza...
A megbesz�l�s ut�n Ahiko k�rbemutatta nek�nk azt, amit m�g nem l�ttunk Tokio-b�l... j� nagy v�ros. Sasuke-kunnal megbesz�lt�k, hogy majd tavasszal egy nap elmegy�nk t�r�zni... nem lesz f�raszt�.
Rengeteg k�z�s terv�nk van. K�sz k�nyvet lehetne �rni bel�le! De a legnagyobb az, hogy �sszek�lt�z�nk... szerintem m�s nem is kell... na j�! Tal�n m�g 1-2 dolog elf�r mellette, de a legfontosabb, hogy egy�tt legy�nk.
Munka ut�n elment�nk egy k�zeli �tterembe. Sasuke-kun ragaszkodott ahhoz, hogy � fizesse ki a sz�ml�t... ideges�t�. Csak mert az „�n p�nzem a falu�”... egy kicsit az�rt �n is k�lthetek bel�le! De t�nyleg! Na, miut�n degeszre t�mt�k magunkat, kicsit elment�nk s�t�lni. A h� m�r olvadozni kezdett, �s bek�sz�nt�tt a korai tavasz. Kicsit hi�nyoltam a – ahogy itt mondj�k – z�ldfel�leteket. B�r volt egy-k�t park, de nagyon kev�s volt. most j�ttem r�, hogy mennyire hi�nyzik Konoha... rem�lem, hogy a t�bbiek j�l vannak.
Sasuke-kun meg�llt, �s m�lyen a szemembe n�zett.
-    H�! Nem kell agg�dnod miattuk. Biztosan j�l vannak.
Egy pillanatra meg�lltam.
-    Mi a baj? – k�rdezte.
-    Hangosan gondolkodtam?
-    Nem...
-    Akkor hogy csin�lod? Mindig tudod, hogy mire gondolok!
-    �n sem tudom igaz�n... biztosan a most nem aktiv�lhat� sharongan-omnak k�sz�nhetem. – ejtett egy mosolyt, majd tov�bbs�t�lt.
-    Most itt hagysz? – k�rdeztem durc�san.
-    Van l�bad...
-    A lak�somba nincs. – m�r ott voltunk az �p�let el�tt.
Sasuke-kun elnevette mag�t. A karjaiba vett, �s meg sem �llt a liftig.
-    H�! Azt mondtam a lak�somba!!!
-    Leadtam a kulcsot. – mondta a legegyszer�bb hangon egy kaj�n vigyor k�s�ret�ben. – Te akartad...
Becipelt a liftbe, majd az ajt� bez�r�dott. K�pni, nyelni nem tudtam...
-    T�nyleg... ezt mondtam volna?
-    Mi�rt? Nem akarod?
Elmosolyodtam.
-    M�r hogyne akarn�m!
A lift meg�llt. Sasuke-kun m�g mindig nem tett le. Karjaiban cipelve vitt a lak�s�ba, lak�sunkba. Minden cuccom �t lett hordva.
-    Mikor hoztad �t?
-    Am�g aludt�l. A reggeli k�m�ss�gban m�g azt sem vetted �szre, hogy a kik�sz�tett ruh�don k�v�l semmi sincs a h�zban.
-    Most, hogy mondod... nem volt ott a zenelej�tsz�, amit vettem... �s ez miatt majdnem elk�stem, mert te elvetted! – hozz�v�gtam egy p�rn�t. � lassan megfordult...
-    K�t�zk�d�nk?
Karba tettem a kezem. � egyre k�zelebb j�tt hozz�m. Kaj�nul vigyorgott, ami ebben a helyzetben roppant ideges�t� volt. Nem voltam r� m�rges, csak j� volt bosszantani. M�g�ttem volt az �r�asztala. Lassan h�tr�ltam, de � csak k�zelebb j�tt fel�m. V�g�l h�trad�ltem az asztalon. Egy cs�kot adott nekem.
-    Gondolom, ezt akartad el�rni. – suttogta.
-    H�t ez csal�s! �n mi�rt nem tudok ilyeneket?
Ezen a k�rd�semen meg sem lep�d�tt. Megcs�kolta a nyakamat.
-    Mert... te magad is k�l�nleges vagy.
-    T�nyleg?
-    Persze... a hajad, a szemed... te csak �gy vonzod magadhoz a k�r�l�tted lev�ket... mindenki szeret... mi�rt nem cser�l�nk?
Ezt a „mi�rt nem cser�l�nk” mondatot a lehet� leggyerekesebb hangj�n mondta. Elnevettem magam. Elk�pzeltem Sasuke-kunt r�zsasz�n hajjal, z�ld szemekkel, mik�zben k�r�lugr�lj�k az emberek... mint egy boh�c.
-    Nem �llna j�l neked. – nevettem.
-    Te pedig ideges�t�bb lenn�l, ha mindent tudn�l... �gy is el�gg� ideges�tesz. – megcs�kolta az arcomat, mik�zben belet�rt a hajamba.
-    �s ez baj?
-    Hm... szerintem vedd b�knak. – beny�lt a p�l�m al�. Ell�ktem a kez�t.
-    Bocsi... de el�bb lezuhanyzom... – mondtam, majd �sszeszedtem mindent, ami a f�rd�shez kellett, �s berohantam a f�rd�szob�ba. Zih�lva az ajt�nak d�ltem... nem tudtam, mi�rt utas�tottam el... – „Rem�lem, nem s�rtettem meg...”
Ekkor vettem �szre, hogy Sasuke-kunnak f�rd�k�dja van... nekem be kellett �rnem egy zuhanyz�f�lk�vel. Kinyitottam a csapot, �s megt�lt�ttem a k�dat. Egy kis szappant is tettem bele... nem �rt egy kicsi laz�t�s. Kintr�l hallottam, ahogy Sasuke-kun bajl�dik az ed�nyekkel. Akaratlanul is elnevettem magam. K�zben a k�d megtelt. Belevetettem magam a forr� v�zbe. K�s�bb a cs�r�mp�l�shez p�r sor k�romkod�s is t�rsult. A r�h�g�s hat�r�n �lltam... vagy mindig ilyen �gyetlen volt, vagy az �vek folyam�n kiment a gyakorlatb�l... ink�bb az ut�bbi... a k�vetkez� pillanatban igen hangos zajok hallatsz�dtak. Kiugrottam a k�db�l, siet�sen magam k�r� csavartam egy t�r�lk�z�t, �s a konyh�ba rohantam.
-    Te meg mit csin�lsz?!
-    Kicsit kupi van...
Kicsit? Ezt nevezi kicsinek? Semmi sem volt a hely�n... egy kis pap�rdarabka sem... mintha torn�d� csapott volna le a konyh�ra... Sasuke-kun fel�m fordult. Az arca teljesen v�r�s lett.
-    Sa... Sa-Sa... Sa... Sa...
-    J�l vagy?
Miut�n r�j�tt, hogy besz�l�k�je �zemk�ptelen, b�lintott. A h�tam m�g� mutatott. Megfordultam. Nadia �llt kez�ben n�h�ny dobozzal. Ha nincs ott a l�lekjlenl�tem, m�g a t�r�lk�z�t is leejtem...
-    ����... bocsiii... megzavartam valamit? – k�rdezte cs�ppet sem zavartan.
-    ����... nem... egy�ltal�n nem... – besz�ltem Sasuke-kun helyett.
-    T�nyleg bocsi... t�nyleg, t�nyleg! – rohant oda Sasuke-kunhoz. – Nem tudtam, hogy programotok van ma �j...
-    DEHOGY VAN PROGRAMUNK TE H�LYE! CSAK ELFOGYOTT N�LAM A MELEG V�Z, �S �TJ�TTEM F�RDENI!!!
-    �... �rtem... akkor... mi�rt van itt az �sszes cuccod?
-    Semmi k�z�d hozz�...
-    J�l van, �rtem... bocsi... na, hoztam egy p�r kaj�t... Sasuke k�rte, hogy v�s�roljak be... de... leteszem, �s megyek is... – �gy is tett. Ledobta a cuccost, �s m�r rohant is.
-    B�n�n hazudsz... – mondta Sasuke-kun, miut�n mag�hoz t�rt.
-    Tudom... de... akkoris! Csengessen!
-    Nadia m�r csak ilyen... megszokhattuk...
-    Szent igaz... megyek vissza f�rdeni.
Ism�t bele�ltem a k�dba. A v�z m�r nem volt olyan forr�... pedig j�l esett volna. Vagy f�l �r�ja bent voltam a k�dban, mikor Sasuke-kun kopogtatott az ajt�n.
-    Elaludt�l?
-    Nem, dehogyis! Sz�lj, ha j�nni akarsz!
-    Rendben... sz�ltam.
Erre az�rt nem sz�m�tottam. Csak egy t�z percet hagyott volna nekem... mindegy... m�r sz�lltam volna ki a k�db�l, mikor ism�t kopogtatott.
-    De nem kell kij�nn�d...
-    Ezt most nem mondod komolyan???
-    Na... nyugiii... csak vicceltem.
R�csaptam az ajt�ra jelezve: ber�gtam r�. Felvettem a h�l�ingem, �s kimentem a f�rd�szob�b�l. Sasuke-kun visszar�ntott.
-    Valami gond van? – k�rdezte. L�ttam rajta, hogy agg�dott. Megcs�koltam.
-    Nem... nincs... k�sz�tek egy kis vacsor�t.
Addigra m�r sz�p rend volt a konyh�ban... l�tsz�lag... kinyitottam a szekr�nyt, hogy kivegyek egy ed�nyt, mire az �sszes a f�ld�n landolt.
-    UCHIHA SASUKEEEEEE!!!
�sz n�lk�l bet�rtem a f�rd�szob�ba.
-    Majdnem r�mborult az eg�sz ed�nyk�szlet!!! Hogy lehetsz ilyen treh�ny??? Ilyen rende... – ekkor vettem �szre, hogy Sasuke-kun... khm... meztelen... szerencs�re a k�dban volt, de... �gy is k�nos volt... � el sem v�r�s�d�tt... a kis perverz...
-    Ne haragudj... nem t�rsulsz?
�n erre csak durc�san bev�gtam az ajt�t, �s visszakoslattam a konyh�ba. Az ed�nyek nagy r�sze behorpadt, vagy lyukas lett. Ugyanazzal a lend�lettel visszamentem a f�rd�szob�ba. Sasuke-kun kaj�n vigyorral r�m n�zett.
-    ����... h�t m�gis van kedved?
-    Neked h�la az �sszes ed�ny haszn�lhatatlan! �s ha nem hagyod abba ezt a st�lust, kitekerem a nyakad! – ism�t bev�gtam az ajt�t. Amit Nadia hozott, bepakoltam a h�t�be. Kerestem egy �pk�zl�b ed�nyt, de egy sem volt... ehet�nk hideget... na, mindegy... k�sz�tettem p�r szendvicset, �s megter�tettem az asztalt. A f�rd�szoba ajtaj�hoz mentem, �s kopogtattam. – Vacsora!
-    Megyek... – hangzott a v�lasz. P�r perc m�lva kij�tt a szob�b�l. Az eg�sz f�rd�szoba g�z�lg�tt a forr� v�zt�l. Belegondolni is k�ptelen voltam, hogy tud ilyen forr� v�zben �cs�r�gni egy m�sodpercig is... – Nincs meleg kaja?
-    Nincs... holnap vehet�nk �j ed�nyeket...
V�laszk�nt egy cs�kot kaptam.
-    Ne haragudj... – suttogta, majd egy �jabb cs�kot adott.
-    Semmi gond... de m�skor �n rakok rendet.
-    Akkor semmit sem fogunk megtal�lni... a lak�sodb�l okulva...
Erre nem v�laszoltam semmit. Asztalhoz �lt�nk. Sasuke-kun egy kis ideig engem b�mult... le sem vette r�lam a szem�t.
-    Mi a baj? – k�rdeztem.
-    Csak... arra gondoltam, mikor csapatt�rsak lett�nk... mennyire akartad, hogy egy csapatban legy�nk... �s siker�lt... most meg... itt vagyok veled...
-    �s?
-    Pontosan tudod, hogy mit akarsz... �s ezt mindig el�red... el�bb-ut�bb...
-    Nem �rtelek...
-    Ha akkor r�d halgattam volna, akk...
-    Akkor lehet, hogy �ssze se j�v�nk. – mosolyogtam. – Semmi sem t�rt�nik hi�ba. - � is ejtett egy mosolyt, �s tov�bb evett.
-    Sosem foglak megfejteni... – mondta. Mintha � olyan kisz�m�that� lenne! Csak r�j�n az �t perc, �s engem is kiny�r... – Nyugi, nem foglak b�ntani.
-    H�t ez m�r nevets�ges! Hangosan gondolkodom? Vagy... hallod, amire gondolok??? Vagy... – befogta a sz�mat.
-    Csak minden mozdulatodb�l ki lehet venni, hogy �ppen mire gondolsz... de ett�l m�g nem vagy megfejthet�... – v�gigsim�totta a karomat, �s egy puszit nyomott az arcomra, majd vissza�lt a sz�k�be. – Jobb, ha megszokod... – tette hozz�. Erre nem tudtam mit mondani. Megett�k m�g azt, ami maradt. – K�sz�n�m a vacsor�t. – mondta, majd bement a h�l�szob�ba... az asztal, �s a mosogat�s r�m maradt... nem baj, holnap � fog mosogatni... majd megpr�b�lom valamelyik ed�ny alj�ra oda�getni a kaj�t. Ett�l a gondolatt�l gonosz vigyorra h�z�dott a sz�m. Gyorsan elmosogattam, �s bementem a h�l�szob�ba. Sasuke-kun az �gyon hever�szve olvasott.
-    Elvagy? – k�rdeztem. B�lintott semmit sem t�r�dve a c�lz�sommal. Halkan le�ltem mell� az �gyra, �s mikor nem figyelt, elkezdtem csikizni. Kap�l�dzott, pr�b�lta lefogni a kezem, de csikiz�sben verhetetlen vagyok. �ssze-vissza forgol�dott az �gyon, mint egy kisgyerek... �s k�zben nevetett... olyan �des volt...
-    Ne... Sakura! Hagyd abba... – egy kis sz�netet hagytam neki. Lihegett egy kicsit, majd tov�bb k�noztam. Egy v�ratlan pillanatban azonban ellenem fordult. Fel�lt, �s engem az �gyra d�nt�tt. Vadul j�rk�ltak az ujjai rajtam... fuldokoltam a nevet�st�l. De � nem kegyelmezett. Meg�ll�s n�lk�l csikizett. �n m�r besz�lni sem tudtam... vagy, ha pr�b�ltam valamit mondani, a v�lasz csak annyi volt, hogy: - Mi? Nem �rtem... hangosabban! Nem hallom, �s ha lehet, artikul�lj! – ezek a mondatok ut�n m�g jobban csikizett. V�g�l megkegyelmezett. B�k�n hagyott. Lihegve sz�tt�rtam a karjaimat. � f�l�m hajolt. – J�l vagy?
-    Pe-he-rszhe... – lihegtem. Elmosolyodtam. – Mondd csak! Szherinted... hogy fogadj�k... majd Karin-�k a... hhh... h�rt?
-    H�t... biztos meglep�dnek majd... de bele kell t�r�dni�k. – egy puszit nyomott a sz�mra, majd mell�m fek�dt. – El�bb-ut�bb fel fogj�k dolgozni... �s a faluban?
-    Szerintem �r�lni fognak, hogy visszaj�ssz... arra k�sz�lj fel, hogy Naruto kicsit f�lt�keny lesz r�d, de nem lesz v�szes... �s persze... ugyan�gy lehettek a k�t f�rfi, akikkel engem ver az Isten... a k�t idi�ta riv�lis.
-    H�������! – egy p�rn�t v�gott hozz�m. – Nem vagyok olyan h�lye, mint dobe!
-    Peerszeee... ugyanaz vagy, csak pepit�ban.
-    Mondj egyet!
-    Zabaverseny?
-    Hhh... nyert�l... na �s egy m�sikat?
-    Hmmm... Kakshi-sensei arca?
-    Abban te is benne volt�l!
-    De te nyakig...
-    J�l van... de akkor m�g gyerekek voltunk...
-    Annyira nem...
-    Igaz... de akkor is! Az�ta m�r megv�ltoztam.
-    �n ugyanazt a Sasuke-kunt l�tom. Csendes, z�rk�zott, ideges�t�nek tal�l... most m�r szeret... �s... egy... idi�ta...
-    Naaa... az�rt annyira nem... �s te?
-    �n lettem 2. Tsunade.
Ezen elnevette mag�t.
-    Akkor sajn�lhatom dobe-t?
-    Nem... meg�rdemli a pofonokat...
Ezen csak m�g jobban r�h�g�tt.
-    De... m�g te is kaphatsz...
-    Khm... nem azon nevettem... csak...
-    Csaaaak???
-    �m... ink�bb nem mondom.
Kicsit furcs�llottam Sasuke-kun tekintet�t. Kezdett derengeni bennem, mire is gondolt.
-    H�LYE PERVERZ! – az arc�ra szor�tottam egy p�rn�t. Elvette, �s visszatette a hely�re.
-    Majd m�g holnap kih�ly�skedj�k magunkat. �lmos vagyok. – mondta k�t �s�t�s k�z�tt, �s bef�szkelte mag�t az �gyba. – Te nem j�ssz?
-    Dehogynem. – befek�dtem mell�. Egy cs�kot adtunk egym�snak. – J� �jt...
Hozz�b�jtam, �s becsuktam a szemem. M�g �reztem, hogy �tkarolja a derekamat. Olyan boldognak �reztem magam... l�ttam, hogy kicsit megk�nnyebb�lt... �nmaga lett... �s v�gre boldog... ezt akartam el�rni eg�sz �letemben...