<sub>December 29.
Arra �bredtem, hogy iszony�an f�zok. Sasuke-kun ott fek�dt mellettem... m�g mindig szor�totta a kezem. Iszony� magas �p�letek k�zt tal�ltam magunkat. M�g�ttem ott volt az ajt�... z�rva... megr�ztam Sasuke-kun v�ll�t.
- �bredj! Hah�! Hova ker�lt�nk?
V�laszk�ppen egy elutas�t� morg�st kaptam.
- �bredj m�r fel!
- M�g 10 perc... – motyogta, �s a m�sik oldal�ra fordult. Ekkor l�ttam, hogy havazik. Gy�rtam egy nagy h�goly�t, �s betettem a p�l�ja al�. �v�ltve felpattant. – W���! Ez hideg! Hagyd abba!
- J� reggelt... – mondtam. K�r�ln�ztem. – El�gg� furcsa hely...
� is fel�llt, �s sz�tn�zett. Egy sik�torban voltunk.
- Ez volt az egyetlen ruh�m, erre el�ztattad... – morogta.
- Majd vesz�nk m�sikat. – mondtam, �s felkaptam a t�sk�mat. Szerencs�re semmit sem vettek ki bel�le. A p�nz is ott volt... de valami nem stimmelt vele... nem ryuu volt a p�nznem, hanem yen... m�g sosem hallottam r�la. – Mi az a yen? – k�rdeztem Sasuke-kunt�l.
- Nem t’om... mi�rt?
- A p�nz... yen-n� v�ltozott...
- Ez furcsa. – mondta, miut�n megn�zte a p�nzt�rc�m tartalm�t. – Egy�ltal�n hol is vagyunk?
Lassan kimer�szkedtem a sik�torb�l. Az �ton kerekes j�rm�vek rohang�ltak... n�ha egy-egy ember kiki�ltott bel�le, hogy: ”vadbarom”, meg: „Baka!”... �rdekes jelens�g volt. A legt�bb �p�letnek t�k�rb�l voltak a falai, meg tele voltak t�bl�kkal, �s egy�b fura dolokkal... rekl�mok lehettek...
- Ez biztos egy m�sik dimenzi�. – mondtam, miut�n alaposan k�r�ln�ztem. Sasuke-kun majdnem elr�h�gte mag�t ezen a kijelent�semen.
- Persze... aha... te sokkal h�ly�bb lett�l, mint mikor utolj�ra l�ttalak.
- Olvastam az ilyenekr�l... tananyag.
- M�r ilyen h�lyes�geket is tan�tanak Konoh�ban? – k�rdezte f�lig �r� sz�jjal. �n nem t�r�dtem vele. Kerestem egy ruhaboltot... �tk�zben mindenki v�gign�zett rajtunk, majd r�h�gve mondta: cosplay. Az mi? Komolyan mondom, itt s�kh�ly�nek �rezheti mag�t az ember.
A feladatomr�l nem feledkeztem meg... Adidas... tal�ltam is egyet. Sasuke-kunt ber�ngattam a boltba, �s minden p�nz�nket elk�lt�tt�k ruh�ra. Ut�na a boltoshoz mentem, hogy �rdekl�djek a v�logat�sr�l.
- Eddig minden jelentkez�t elutas�tottak. – mondta... legal�bb a nyelv�nk ugyanaz. – J�jjenek!
Egy ajt�hoz vezetett minket. Kezd f�bi�m lenni az ilyen dolgokt�l. Bekopogott. Egy f�rfi kinyitotta az ajt�t.
- V�rjanak meg itt! – mondta, �s bement. Vagy �t percig v�rakoztunk, majd egy fiatal, szem�veges l�ny j�tt ki.
- J� napot, a nevem Ahiko... mindketten jelentkez�k?
- Nem, csak �. – mondta Sasuke. – �n csak k�...
Ebben a pillanatban egy n� rohant hozz�nk. Ahogy megl�tott minket, felragyogott a szeme.
- T�k�letes! Fel vagytok v�ve!
- VagyTOK? – Sasuke-kunt az �jul�s ker�lgette.
- T�k�letes p�r! Milli�kat fogunk tarolni! A nevem Nadia... j�jjenek be! Besz�lgess�nk egy kicsit!
Sasuke-kunra n�ztem. � m�g pr�b�lta feldolgozni mag�ban a t�nyeket. Bement�nk az irod�ba. Nadia le�lt vel�nk szembe.
- Nevetek?
- Haruno Sakura.
- Uchiha Sasuke.
- �m... �rtem... �s... gondolom nem vagytok ideval�siak...
- Nem...
- Mi sz�l hozott titeket Tokio-ba?
Tokio... igen... �gy h�vt�k ezt a v�rost... valamit most musz�ly volt mondanom... m�r a nev�nk�n is nagyot n�zett.
- Csak �gy �ll�st kerest�nk. – mondtam.
- Sakura, mi�rt r�ngatsz bele? – k�rdezte Sasuke-kun. �n ejtettem egy gonosz vigyort.
- Na, remek v�laszt�s! ���s... egy�tt vagytok, vagy csak �gy?
Mi??? Na, ez egy idi�ta n�, az biztos!
- Csak �gy... – v�gta r� Sasuke-kun.
- Aham... – a tekintete olyan volt, mintha azt mondan�: „Tudom �n, hogy mi az igazs�g!” H�, de megfojtan�m!!! – Rendben, itt vannak a szerz�d�sek... �rj�tok al�, k�rlek!
Alaposan �tolvastam. A fizet�s eg�sz j�nak t�nt. Minden r�szletben �tn�ztem. M�g azokat is, amik eg�sz apr� bet�kkel voltak �rva... miut�n nem volt semmi k�telyem, al�firkantottam. Sasuke-kun is figyelmes volt... �s milyen sz�p az al��r�sa! B�rcsak valami m�st is �gy �rna al�... mondjuk... h�zass�gi szerz�d�st...
- Rendben... holnap reggel kezd�nk... �s... van kett� szolg�lati lak�som pont a rekl�msz�n�szeim sz�m�ra... egy�tt akartok lakni, vagy...
- K�l�n. – v�gtuk r� egyszerre. Nadia kicsit csal�dottan n�zett... nem j�runk mi! De ezt nem �rti meg! Na, mindegy! Kivezetett minket az irod�b�l. Az �zlet el�tt egy kerekes iz� �llt. Kinyitotta az ajt�t.
- Sz�lljatok be! – mondta. Be�lt�nk. Nadia el�re �lt, �s elind�totta ezt a valamit. Mellett�nk elkezdett futni a v�ros... ijeszt� volt. meg�llt egy emeletes – szint�n t�k�rfal� - �p�let el�tt. – Itt vagyunk. Az egyik lak�s a legfels� emeleten van, a m�sik a f�ldszinten. J� lesz?
- Nekem j� lesz. – mondta Sasuke-kun.
- J�l van. Kaptok mindketten egy szolg�lati telefont, hogy tudjunk besz�lni. Minden reggel 9-re j�jjetek az �zletbe, onnan majd elmegy�nk a forgat�si helyre. Gyalog, busszal, metr�val, vagy villamossal el tudtok j�nni... vagy taxit h�vtok, de az dr�ga...
- K�sz�nj�k. – mondtam. Nadia minkett�nk kez�be nyomott egy kulcsot. Kisz�lltunk a j�rm�b�l, majd Nadia elment. – Te melyikbe m�sz? – k�rdeztem.
- Emelet. – mondta. Az �n kulcsom pont a f�ldszinti lak�shoz volt. Bement�nk az �p�letbe. – �n ink�bb lifttel megyek. – mondta... na, v�gre valami ismer�s ebben a dilis v�rosban! B�lintottam, majd kinyitottam a lak�som ajtaj�t. El�g modern b�torok voltak bent. Nem igaz�n n�ztem k�r�l. Lev�gtam a t�sk�mat az �gyra, �s k�sz�tettem egy kis eb�det. Holnap lesz az els� nap...</sub>