J�gfalu egyik legnevesebb k�v�z�j�ban m�r csak egy ember �lt: Hinamori. K�s� este volt, de m�g nem akart hazamenni. A reggeli esem�nyek teljesen felkavart�k.
- „Mikor �tadta az eml�keit Naruto-nak... �n is l�ttam �ket. Olyan ismer�s volt akkor... mintha... m�r l�ttam volna valamikor. R�gebben... sokkal r�gebben...” – s�hajtott. – Haruno Sakura, a Haruno kl�n utols� t�l�l�je... mi�rt gondolom �gy, hogy ez nem igaz?
Az ajt� kiny�lt, �s Kushina l�pett be rajta. egyenesen Hinamori-hoz ment.
- A Hyokage h�vat – mondta halkan. – Azt mondta, nagyon fontos.
- „M�gis visszaadja az eml�keimet?” – felpattant, �s a palota fel� rohant. Felfutott a l�pcs�k�n, �s meg sem �llt az irod�ig. Ott meg�llt, pr�b�lt higgadt maradni. Vett egy m�ly leveg�t, �s bekopogott. Meg sem v�rta a v�laszt, benyitott az irod�ba.
- H�vatt�l? – k�rdezte halkan. Sakura a l�nyra n�zett.
- Igen. A 14-es osztag... vagyis... Shiroko k�rp�tl�st k�vetelt. �tadn�d neki ezt a bor�t�kot? – a zseb�be ny�lt. Szomork�s arca bosszankod�v� v�lt.
- Otthon hagytad? – k�rdezte f�l�nken. Sakura b�lintott. – Elmegyek �rte... l�tom, sok dolgod van...
- Hm... rendben. – �tny�jtotta a kulcsot Hinamori-nak. – Nem kell visszaj�nn�d.
- Hai!
Elvette a kulcsot, �s kiment az irod�b�l. Ism�t futni kezdett. Meg sem �llt Sakura h�z�ig. Kinyitotta az ajt�t. L�bai remegtek. �gy �rezte, mintha egy r�gi h�zba l�pett volna be. Felkapcsolta a villanyt. M�r t�bbsz�r j�rt Sakura-n�l, m�gis... ez m�s volt, mint a t�bbi. A szob�ba ment. Az asztalon nem volt a bor�t�k. Ak�rhol kereste, nem tal�lta. Kinyitotta az �jjeliszekr�ny legfels� fi�kj�t. A kez�ben megakadt a bes�rgult lev�l. Kin�zett az ablakon. F�lt, hogy Sakura ut�namegy. Kinyitotta a levelet, melyben Sasuke vallom�sa volt...

- Sz�val a visz�lyt Madara okozta.
- Pontosan. – Itachi letette a fa�gakat a f�ldre. – Menj h�tr�bb!
Kumiko h�tr�bb l�pett. Itachi k�zpecs�teket form�lt.
- „Katon... Goukakyuu no Jutsu!”
A k�vetkez� pillanatban m�r a t�z mellett �ltek.
- H�... �n ilyet nem tudok.
- N�lunk ez alap. – mondta Itachi, �s megpiszk�lta a t�zet.
- Hihetetlen, hogy ez a Madara ekkora bajt okozott... csak tudn�m, mi�rt akart v�gezni a nagymam�mmal.
- A v�lasz egyszer�: er�sebb volt, mint Madara. �s ez nem tetszett a b�csik�mnak.
- Igen... � volt a leger�sebb Haruno, am�g az any�m meg nem jelent. Napjai nagy r�sz�t edz�ssel t�lt�tte. K�ts�gtelen, hogy mindenb�l t�k�letes.
- A Dojutsut ne hinn�m. – felelte, �s el�vette sharinganos szemeit.
- Ez igaz... mi nem rendelkez�nk ilyen sp�ci szemekkel. Ehelyett hogy is mondjam... gyorsabbak vagyunk.
- K�tve hiszem.
- Figyelj, �n az orsz�g legd�lebbi sark�b�l pattantam ide! Egy hetes �t! Nekem �t perc alatt ment.
- Azt meg hogy csin�ltad?
- Teleport�l�ssal.
- Nane!
- Alap. – mondta sz�rakozott hangon.
- Akkor ti h�rman maradtatok, mint mi? M�rmint Haruno-k...
- Nem. N�gyen vagyunk. Csak a negyedik m�g nem tudja.

Hinamori keze megremegett, mik�zben a levelet olvasta. �t�rezte Sakura helyzet�t... �s sajn�lta a n�t.
- „M�r majdnem megtal�lta a boldogs�got... �s ez lett bel�le...” – az ablakhoz ment, �s az �gre n�zett. – „El se hiszed, mennyire sz�ks�ge van r�d... Sasuke...”
Visszament az �jjeliszekr�nyhez. M�r eltette volna a levelet, mikor egy k�pre lett figyelmes. Kivette a fi�kb�l. Egy r�zsasz�n haj� kisl�ny �lt egy sz�kben, �l�ben egy kisbab�val. Mindkettej�k szeme z�ld volt. Nagyon hasonl�tottak egym�sra, csak a kicsi haja v�r�s volt.
- „Az... �n lenn�k?!” – a fej�hez kapott.
„M�r megint � az... a pinc�ben biztosan nem tal�l meg minket.”
„Csss... hugi, k�rlek ne s�rj! �szrevesz minket!”
„Amint l�tom, a n�v�red cserbenhagyott.”
„A parancs az volt, hogy meg�ld! Nem az, hogy seg�ts rajta!!!”
„K�r volt t�ged �letben hagynom. Csak egy mihaszna senkih�zi vagy!”
„Hm... h�t m�gis j� vagy valamire... elengedlek... de az eml�keidet nem viheted magaddal...”
Hinamori sik�tva a f�ldre rogyott. Szem�b�l k�nnyek t�rtek el�. Minden v�gtagja f�jt. Nem �rtette, mi van vele. Valaki meg�rintette a v�ll�t. Megfordult, de senki sem volt ott.
- „K�rlek, vigy�zz r�...” – hallott egy ismer�s hangot. J�l tudta, kinek a hangja.
- Igen... vele megyek... nem hagyom, hogy baja essen... meg�g�rem... – felelte. Eg�sz test�ben remegett. Nem tudott fel�llni. V�ratlanul kicsap�dott az ajt�.
- M�g mindig itt vagy?! – k�rdezte idegesen Sakura. Hinamori meg sem b�rt mozdulni.
- Mi�rt... mi�rt nem mondtad el? Mi�rt hallgatt�l ennyi �ven kereszt�l? – k�rdezte remeg� hangon. Sakura b�ntudatosan lehajtotta a fej�t.
- Nem akartam, hogy valami baj �rjen. Ha elmondtam volna, velem akart�l volna j�nni... azt pedig nem szabad...
- De veled megyek! Tan�tsd meg a jutsukat! K�pezz ki harcosnak!
- Egy nap nem el�g r�.
- De �n k�pes leszek r�! Esk�sz�m!
- Ne esk�dj olyanra, amit nem tudsz megtenni.
- K�rlek! Veled akarok menni! Annyi �v rabszolgas�g ut�n... seg�teni akarok neked!
- Hogy ut�na te is meghalj?! Sz� sem lehet r�la! Te fogod vezetni J�gfalut!
- Addig nem, am�g nem v�gezt�l Maatsuma-val! K�rlek... tudni akarom, hogy mire vagyok k�pes! – nagy er�t vett mag�n, �s fel�llt. A n� szigor� arc�t�l sem riadt vissza. – Ugyanannyi jogom van haszn�lni a k�pess�geimet, mint neked! K�rlek, Nee-chan!
- „Ez volt az els� szava... Nee-chan...” J�l van. De j�l jegyezd meg, amit mondok! – a szoba els�t�t�lt. Hinamori �gy �rezte, egyre jobban fojtogatja a s�t�ts�g. – A harc nem egy edz�p�lya, ahol k�nyed, kedved szerint pihengethetsz! Itt emberek fognak meghalni, �s v�r fog folyni! Az ellens�g k�r�lvesz t�ged... – a l�ny m�r alig kapott leveg�t. – A gy�r� egyre szorosabb lesz, m�g v�g�l csak arra eszm�lsz, hogy elv�gt�k a torkodat! – a szoba �jra vil�gos lett. Hinamori zih�lva a f�ldre rogyott. – J�l gondold meg, hogy v�llalod-e!
A l�ny kicsit feleszm�lt, majd hat�rozott hangon mondta:
- V�llalom!

A t�z kialudt. Itachi �lmatlanul forgol�dott a h�l�zs�kban.
- � j�r a fejedben... igaz? – k�rdezte Kumiko.
- Eml�kszem... az volt a terve, hogy miut�n meg�l engem, �ngyilkos lesz. Sosem cselekedett j�zanul... m�gis... ez a l�ny mellett...
- Minden tett�t �tgondolta.
- Pontosan.
- �s?
- M�g �gy sem ker�lhette el a hal�lt.
Kumiko s�hajtott. Tekintete tele volt b�ntudattal. Becsukta a szem�t, �s egy dalt kezdett el �nekelni. Nyelve teljesen ismeretlen volt Itachi sz�m�ra. A dal szomork�s volt, de m�gis rem�nnyel teli. Olyan volt, mint a s�t�ts�gben az enyhe, pisl�kol� f�ny, ami v�g�l fel�lkerekedik a fekete �jszak�n... egy m�lt�s�gteljes f�ny. A v�g�n elcsuklott a hangja.
- Sz�p hangod van – mondta halkan Itachi. – Mir�l sz�l?
- Csak egy egyszer� im�ds�g... a lelkek�rt... �s a b�k��rt. Tudod... t�bb sz�z �vvel ezel�tt az orsz�gban kisebb t�rzsek �ltek. Ezt az �neket lejegyezt�k. Azt akart�k, hogy a j�v� gener�ci�ja is megismerje... szerint�k ez a F�ld im�ja... term�szeti vall�suk volt... �s a F�ld b�k�t akart...
- Itt m�r nem lesz... Sasuke boldog lehet. A hal�l ut�n... egy b�k�sebb vil�g j�n.
- Tudom, �n is l�ttam m�r... de... az m�s. Pont akkor haltam meg, mikor a legnagyobb sz�ks�ge volt r�m Sakura-nak... egy hajsz�lon m�lt az �letem.
Itachi meg�rt�en b�lintott.
- Sz�val... Maatsuma az any�d?
- B�r ne lenne...
- Szerinted... mi�rt t�masztott fel engem? T�nyleg az�rt, hogy Sasuke-t sarokba szor�thassa?
- Nem... neked �lned kellett. Az �g akarta �gy... �s �gy tudta megoldani. Ne okold magadat a t�rt�ntek miatt! – egy kis hallgat�s ut�n gondolataiba mer�lve folytatta. – �s ha sarokba is akarta szor�tani az �cs�det, nem siker�lt neki. Sasuke mag�t�l d�nt�tt �gy... Sakura-�rt. Nemes tett... �s h�sies... de m�gis... nem �gy siker�lt, ahogy eltervezte. Sakura boldogtalan lett... nem boldog. De err�l nem tehet – Itachi-ra n�zett. – F�zol?
- Nem – �sszeh�zta mag�t. – Na j�... egy kicsit.
Kumiko elmosolyodott. K�zelebb h�z�dott Itachi-hoz, �s a hozz�b�jt.
- Kumiko... ezt ne!
- J�l van... fagyj�l meg! – mondta sz�rakozott hangon, �s arr�bb m�szott. Hossz� percekig hallgattak, v�g�l Itachi beadta a derek�t.
- Nem lehetne, hogy m�gis...
- „F�rfiak...”
Ism�t Itachi-hoz b�jt.
- Nehogy azt hidd, hogy tetszel! Csak p�r �r�ja ismerlek. – mondta a f�rfi hidegen.
- Aha... tudom... a b�szkes�get neh�z legy�rni.
Itachi erre nem sz�lt semmit. Jobbnak l�tta, ha nem kavarodik bele egy kiad�s vit�ba. Ha csak p�r �r�ja ismerte a n�t, egyvalamit biztosan tudott r�la: ami a sz�v�n, az a sz�j�n.

Naruto m�r mindenkivel tudatta Sasuke hal�l�nak h�r�t. Karin nem b�rta ki s�r�s n�lk�l. Juugo eg�sz d�lut�n a szem�t t�r�lgette. Pr�b�lta visszafojtani a k�nnyeit, kev�s sikerrel. De a h�r a legjobban Naruto-t viselte meg.
- „El se b�cs�zhattam t�le...” – eg�sz nap ez j�rt a fej�ben. Senkit sem engedett be a szob�j�ba. Egyed�l akart lenni. A gy�sz sz�tszedte az eg�sz csapatot... nem �gy volt, ahogy eltervezt�k. Naruto nem erre sz�m�tott. Gondolta, hogy Sakura visszavonult, de �gy gondolta, Sasuke t�rsas�g�ban... azt sem b�nta, ha egy�tt vannak... de ez nem t�rt�nt meg. �s m�g Sakura is boldogtalan volt. Nem akarta l�tni, ahogy szenved, �s em�szti mag�t a m�lt miatt. M�gis... seg�teni akart rajta. De �gy �rezte, Sakura nem fogja engedni, hogy vele tartsanak. Nem is merte neki eml�teni...

Sakura m�lyen aludt az �gy�ban. Arc�n f�lelem, �s szomor�s�g volt... megint Arr�l a napr�l �lmodott. Kiv�telesen, nem tudott f�lriadni. Ez m�g ijeszt�bb volt. Mintha valaki egy Genjutsu-val csalta volna csapd�ba. Meg�ll�s n�lk�l harcolt Sasuke ellen. Tudta, mi lesz a v�ge, m�gsem tudott meg�llni... k�ptelen volt uralkodni a r�m�lmai felett. Megragadta a kunai-t, �s a fi�nak rohant. Arc�r�l �ml�ttek a k�nnyek, de nem tudott meg�llni. Az utols� pillanatban egy villan�s vetett v�get a r�m�lomnak.
- „Mi... mi t�rt�nik most?!” – a semmi k�zep�n lebegett. Ismeretlen hangok z�gtak a fej�ben... de az egyiket tiszt�n �rtette... �s tudta, kinek a hangja...
- A kisl�ny nem tud el�gg� vigy�zni mag�ra... igaz? Felejtsd el a tervedet, kicsi Sakura! Ellenem nem gy�zhetsz!
- „Maatsuma... itt van a k�zelben! �bredj m�r fel!”
- Hi�ba, dr�g�m... ez itt az �tveszt�... csak �gy fel�bredni nem lehet...
Sakura pr�b�lt �sszpontos�tani. L�tni akarta a kiutat.
- „A nagyi err�l mi�rt nem mes�lt?”
- Mert ez egy Genjutsu... az �n tal�lm�nyom. Aranyos, nem?
Sakura kinyitotta a szem�t. Maatsuma �llt vele szemben.
- �g veled, dr�ga... – kardj�val les�jtani k�sz�lt. Sakura becsukta a szem�t, �s v�rta a csap�st. Valaki f�lrel�kte. Sakura felkapta a fej�t. Egy fekete haj� fi� �llt el�tte. Maatsuma nem v�rt, �td�fte e fi� test�n a kardot.
- Sasuke-kun... mi�rt? – a fi� erre megfordult. Sakura m�g sosem l�tott akkora boldogs�got az arc�n.
- �n v�llaltam... Sakura... – suttogta er�tlen�l. – Szereztem neked egy kis id�t... menek�lj!
Sakura felriadt �lm�b�l. Arc�t k�nnyek �ztatt�k. Zih�lva maga el� n�zett.
- „Mi�rt... mi�rt kellett ennek megt�rt�nnie? Ami�ta meghalt... a lev�l �ta... Maatsuma �ld�z engem. Mellette sokkal nagyobb biztons�gban �reztem magamat... most pedig... Maatsuma minden l�p�semet el�re tudja. A k�zelembe tud f�rk�zni b�rmikor... �s �n nem tudok neki meglepet�st okozni.” – a takar�t markol�szta d�h�ben. – Csak azt tudn�m, hogy �rtette azt... „Szereztem neked egy kis id�t.”
- A v�lasz egyszer�: �lsz.
Sakura felkapta a fej�t. A szoba s�t�tj�ben senkit sem l�tott. Kez�be f�nyt �sszpontos�tott. Az arc�t�l p�r centire egy n�i arcot l�tott.
- ���!!! – h�traesett ijedt�ben. A vend�g elnevette mag�t.
- H�t ez! Komolyan mondom, ett�l a tr�f�t�l mindig megijedt�l!
Sakura felt�p�szkodott.
- Kumiko? – felkapcsolta a kisl�mp�t.
- Oltsd el! Ki�g a szemem... – motyogta egy f�rfias hang.
- Itachi? Mit kerestek itt?
- J�tt�nk megl�togatni. – mosolygott Kumiko. – Pattanj ki az �gyb�l! Hinamori azt mondta, mindig 4-kor kelsz... most... viszont...
- H�rom van. Hajnali h�rom.
- Oh... h�t���... most megint s�rsz?
Sakura a nyak�ba borult.
- M�r azt hittem sosem l�tlak! – zokogta.
- Ejnye! Engem nem k�nny� eltenni l�b al�l.
Sakura elengedte Kumiko-t. S�hajtott.
- Persze, ezt... tudom... de most akkor... Itachi v�llalta a pecs�tel�st? Azt meg hogy, amikor...
- Fen�ket! Ember lettem! – p�rg�tt egyet. Itachi szem�t forgatva le�lt az egyik sz�kre.
- „Hossz� m�sor lesz...”
- Sz�val... volt egyszer egy Suigetsu, de meghalt. Eml�kszem, az els� �vekben a fogaim nekem is olyan c�paszer�ek voltak, de siker�lt kik�r�lnom az ilyesfajta hib�kat. Hehheh... de t�rj�nk a t�rgyra!
- Na, v�gre! – Sakura Itachi-ra n�zett. – Hidd el, ez az els� alkalom, hogy �n is besz�lhetek. – hirtelen elkomorodott. – Besz�ln�nk kellene Maatsuma-r�l...