A halov�ny nap f�nye bes�t�tt Sakura ablak�n. A n� kinyitotta a szem�t, majd egy �s�t�s k�s�ret�ben fel�lt. Hossz�, der�kig �r� haj�t megf�s�lte, majd k�t copfba k�t�tte. Egy vastag, fekete hajp�ntot tett a fej�re. Egy hossz�, fekete nadr�got, �s egy piros, ujjatlan fels�t is mag�ra h�zott. A t�k�rbe n�zett. Maga el�tt egy gyilkost l�tott... mindig ezt l�tta a t�k�rben. Egy szomor� s�haj k�s�ret�ben a konyh�ba ment. Lassan megreggelizett, �s ment a palot�ba. �tk�zben elhaladt a sz�lloda mellett, ahol n�gy �vvel ezel�tt sz�llt meg.
- „B�r sosem j�ttem volna ide...”

Karin, �s Juugo a T�z temploma fel� mentek. Egy k�ldet�sb�l �rtek vissza. Mint mindig, Sasuke-t, �s Sakura-t kerest�k. Most sem j�rtak sikerrel. Se Sasuke-t, se Sakura-t nem l�tt�k a Szikl�k orsz�g�nak lak�i... ez volt az utols� hely, ahol lehettek Naruto sz�m�t�sai szerint. Deidara semmit sem mondott. Nem �rult el semmit, tartotta mag�t a szav�hoz. Karin bekopogott a Hokage irod�j�ba. Naruto m�r v�rt r�juk. Arca gondterheltebb volt, mint �ltal�ban.
- Tal�ltatok valamit? – k�rdezte. Hangj�n lehetett �rezni, m�r rem�nytelen a keres�s.
- Nem... semmit. – felelte Juugo.
- Hm... ezek szerint nincsenek a k�rnyez� orsz�gokban.
- �m... a h�bor� m�r Konoha-t is el�rte. – mondta Karin. – Sakura szerint Maatsuma-nak sok k�ze van a h�bor�hoz... �s ezt m�r mi is megtudtuk... mi van, ha...
Nem merte befejezni a mondatot. J�gfalu-t nem merte megeml�teni Naruto el�tt. A Hokage kin�zett az ablakon. Hosszas gondolkod�s ut�n kiadta a parancsot:
- Alkossatok egy 6 f�s csapatot! J�gfaluba megy�nk!

Sakura v�gezte szok�sos munk�j�t: iratokat v�logatott. A hib�sakat kijav�totta, a sz�ks�gteleneket kidobta. F�lve ny�lt a pap�rokhoz. Sosem lehetett tudni, mikor hatolnak be az agy�ba az ismeretlen eml�kk�pek. Hinamori kinyitotta az ajt�t.
- Itt van az utols� adag. – mondta, �s az iratokat letette az asztalra. Sakura egy b�lint�ssal megk�sz�nte. Hinamori ny�lt volna az elk�sz�lt pap�rok�rt.
- Hagyd csak... majd leviszem. – mondta halkan Sakura. Hinamori egy kis ideig t�tlen�l �llt. – Mi t�rt�nt a 14-es osztaggal?
- �m...
- Nem tal�ltak semmit... – fejezte be Hinamori helyett a mondatot.
- Rosszabb. Csak Shiroko maradt k�z�l�k �letben.
Sakura kez�ben meg�llt a toll.
- �s semmire sem eml�kszik. – tette hozz�. – A falu hat�r�ban tal�ltuk meg.
- Jellegzetes sebek?
- H�t... egy... v�g�s a bal karj�n... olyan alakja volt, mint egy... hm... ny�lnak.
- Egy�b?
- Kardv�g�sok.
- Senbon?
- Nem... az nem volt. Csak kard.
- „A ny�l alak� metsz�st Kumiko haszn�lta eml�kt�rl�sre... �t�llt volna?” Hova is ment ez az osztag?
- Aaaa... – elkezdett keresg�lni a jegyzetei k�zt. – Az orsz�g d�li r�sz�n.
Sakura erre semmit sem reag�lt. Egy pillanatra els�t�t�lt el�tte minden.
- Hyokage-sama, j�l vagy?
- Persze...
- Nem n�zel ki �gy... menj haza!
- Semmi bajom.
- De menj haza! Majd �n befejezem!
Sakura nem hallott t�bbet Hinamori szavaib�l. Ismeretlen k�pek villantak fel az agy�ban. Semmitmond�ak, m�gis �rezte, hogy jelentenek valamit. Mikor mag�hoz t�rt, egy �gyban fek�dt... egy k�rh�zi �gyban. Mellette Hinamori �lt.
- V�gre magadhoz t�rt�l... mi t�rt�nt?
- Semmi k�l�n�s. – v�laszolta ellenszenvesen. Fel akart �lni, de Hinamori nem engedte.
- Pihenned kell!
- Engedj el! Nincs semmi bajom!
- L�zas vagy! �s a l�z�lmok is el�gg� aggaszt�ak. Nem mehetsz el!
- L�z�lmok?
- Ijeszt� volt... az a Sasuke... akir�l besz�lt�l �lmodban... az az, akivel elj�tt�l ide?
Sakura sz�ve nagyot dobbant a n�v hallat�n.
- Sasuke-kun... �n... �n...
- Minden rendben?
Sakura fel�llt, �s kirohant a szob�b�l. M�g hallotta, ahogy Hinamori ut�na ki�lt. Kirohant a k�rh�zb�l. V�gigfutott a jeges utc�kon, meg sem �llt az � h�z�ig. Alig l�tott a k�nnyekt�l. Remeg� k�zzel kihal�szta a kulcsot a t�sk�j�b�l. Bel�kte az ajt�t, majd neki nekit�maszkodva becsapta. Zih�lt egy kicsit, majd a h�l�szob�j�ba rohant. Az �gyra d�lt. �res tekintet�vel a plafont k�mlelte. Becsukta a szem�t. Ism�t megsz�llt�k az eml�kek. �rezte, ahogy v�gtagjai magukt�l mozdulnak meg. Nem tudta, hova megy, �s nem tudta visszafogni mag�t. Jobb keze Sasuke t�r�tt katan�ja ut�n kutatott. Leemelte. Lassan lefeszegette a markolat v�g�t. Ekkor Sakura mag�hoz t�rt. A markolatra n�zett. A v�ge m�r f�lig lej�tt. Nem �rtette, mi t�rt�nik vele. V�g�l d�nt�tt. Tov�bb feszegette a markolatot, am�g az meg nem adta mag�t neki. Egy �sszetekert pap�r esett ki bel�le. Sakura lehajolt �rte. �rezte, hogy valami nincs rendben a pap�rral. F�lve felvette a f�ldr�l. Lassan kihajtogatta. A k�z�r�s l�tt�n k�nnybe l�badt a szeme. Megt�r�lte a szem�t, �s elkezdte olvasni.
„Sakura!”
A n� k�r�l forogni kezdett a vil�g. A pap�r elt�nt a kez�b�l. �rezte, ahogy teste egyre k�nnyebb lesz. A forg�s el�llt. Egy ismer�s szob�ban tal�lta mag�t. J�gfalu sz�llod�j�nak 572-es szob�ja volt. A szoba ajtaja kiny�lt. Sasuke l�pett be rajta. Arca gondterhelt, �s szomor� volt. Sakura �lel�sre t�rta karj�t, de a fi� �tment rajta. �szre sem vette.
- „H�t persze... a m�ltat csak l�tom... nem avatkozhatok bele...”
Sasuke le�lt az asztalhoz. El�vett egy pap�rt, �s egy tollat. Sakura a h�ta m�g� l�pdelt.
„Mikor olvasod ezt a levelet, bizony�ra m�r nem �lek. Nem tudom, hogy boldog, vagy boldogtalan �letet �lsz-e, de szeretn�m, ha tudn�l p�r dologr�l.
Nem �rultalak el. Maatsuma seg�ts�g�t k�rte t�lem egy nappal azel�tt, miel�tt �sszetal�lkoztunk. Nem felejtettem el a sz�vets�g�nket, de belementem. Arra gondoltam, �gy k�nnyebben legy�zhetj�k. Azt�n a dolgok egyre jobban elfajultak, v�g�l m�r �n is elvesztettem a fejemet. Erre a lehet�s�gre is felk�sz�ltem. Maatsuma-t a sz�ll�sunkhoz h�vtam, �s igyekeztem lebuktatni saj�t magamat. K�t v�laszt�s volt: megpr�b�lsz meg�ll�tani, �s meghalsz, vagy meg�lsz, �s �letben maradsz. Amit tettem, csak az�rt tettem, hogy te �letben maradj! Sosem b�ntan�lak...”
Sasuke meg�llt egy pillanatra. Kez�be temette az arc�t. Sakura arc�r�l �ml�ttek a k�nnyek. Kez�t �sszekulcsolta. Sasuke felemelte a fej�t, �s ism�t kez�be vette a tollat. Keze remegett, de megpr�b�lt vele �rni.
„Sosem b�ntan�lak. Az a sok esem�ny r��bresztett arra, hogy... m�g mindig... Szeretlek... csak ez�rt v�llaltam a hal�lt. Nem lettem volna nyugodt, ha nem v�lik val�ra az �lmod.”
- Te volt�l az �lmom... – zokogta Sakura. – Csak te...
Sasuke arc�n egy k�nnycsepp folyt v�gig. �k�lbe szor�totta a kez�t. Nem akart s�rni, most m�gis... f�jt neki a d�nt�s. Sakura mindent megtett volna az�rt, hogy megvigasztalhassa. Sasuke ism�t kez�be vette a tollat.
„Bocs�ss meg, hogy olyan sokszor b�ntottalak! Sajn�lom, hogy elhagytam a falut. Valahol legbel�l arra v�gytam, hogy mellettem l�gy... hogy egy�tt legy�nk... de... valami�rt elfojtottam... ha nem tettem volna �gy, most egy�tt lehetn�nk boldogan. Az �n hib�m az eg�sz... n�ha azt k�v�nom, b�r ne lenn�k Uchiha! Csak egy egyszer� fi�... akkor most boldogok lehetn�nk.
Maatsuma rejtekhelye az orsz�g �szaki r�sz�n van egy kis szigeten. Ha nem t�madott eddig, akkor valami nagyra k�sz�l. Besz�lt nekem valami napfogyatkoz�sr�l, meg pecs�tr�l. Tal�n te tudod, mir�l van sz�.
A Tekercs a sz�lloda pinc�j�be van rejtve. A k�z�ps� tatami al� tettem. Rem�lem, j� haszn�t veszed.
Ne okold magadat a t�rt�ntek miatt! Ne felejtsd el: �n d�nt�ttem �gy! Most sokkal rosszabb lenne a helyzet�nk, ha �letben hagyt�l volna. Ne ragadj le a m�ltn�l! L�tni akarom, hogy boldog vagy... csak akkor nyugszom meg v�gleg. Mindig figyelni foglak, �s vigy�zok r�d... melletted maradok �r�kre. T�maszd fel a Haruno kl�nt, �s �lj boldogan!
Sasuke
Sakura megk�v�lten �llt Sasuke m�g�tt. Ez az esem�ny minden erej�t felem�sztette. Minden chakra-ja elfogyott. Egy pillanatra els�t�t�lt minden, majd ism�t a saj�t szob�j�ban tal�lta mag�t. A lev�l az �gyon hevert. F�lve hozz��rt, majd megk�nnyebb�lve tapasztalta: a roham el�llt. M�r nem uralkodtak rajta a k�pess�gei.
- „Valakinek... vagy... valaminek ez lett volna a c�lja vele? – k�rdezte mag�ban. – Hogy megtal�ljam a levelet?”
A katanara n�zett. M�r visszatette volna a levelet, de ekkor �szrevett valamit: volt m�g valami a markolatban. Sakura beleny�lt, �s egy ersz�nyt h�zott ki bel�le. Hossz� percekig n�zte. Egyik kez�vel lassan megh�zta az ersz�ny zsin�rj�t, mire az k�nnyed�n kiny�lt. Beleny�lt a kis zs�kocsk�ba, �s kivette tartalm�t. Egy nyakl�nc volt benne. Med�lja egy kis arany n�rcisz volt. A nyakl�nccal egy�tt egy levelet is kivett.
„A n�rcisz �tv�szeli a telet, �s v�rja a tavaszt. Tudom, hogy most neh�z neked, de egyszer minden j�ra fordul. Ha ez a vir�g egyszer kiny�lik, t�bb� nem hervad el...”
Sakura a sz�v�hez szor�totta a nyakl�ncot. Hangtalanul zokogott. Semmi ereje sem volt, �s a szomor� igazs�g m�g azt a halv�ny rem�nyt is elvette t�le, ami volt. T�rdre rogyott. Kint szakadt az es�. Ez nem volt megszokott a fagyos orsz�gban.
- „Sasuke-kun... csak... nem s�rsz?” – az ablakhoz s�t�lt. Kinyitotta, �s kin�zett rajta. Nyak�ba tette a nyakl�ncot, majd kis�rt szem�t az �gre emelte. – „Bossz�t �llok �rted... Sasuke-kun...”